2005. október 6-án létrejött egy művészeti világszervezet, amelynek ma tizenhárom szájjal és aggyal festő művész a tagja. A Szájjal és Aggyal Festők Világszövetsége (SZAF) a Szájjal és Lábbal Festők Világszövetségének mintájára alakult, erősen hangsúlyozva, hogy a legtávolabb áll tőle a szájjal vagy lábbal festők karikírozása. Felvállalja ugyanakkor: utolsó csepp véréig harcol azzal a teljességgel hibás nézettel, ami a középszerű, tartalmatlan művek létjogosultságát technikai virtuozitással indokolja.
Alapító tagjaik - egy Fischer Judit nevű "nagyonmagasnő" és egy Mécs Miklós nevű másik ember - szomorúnak tartják, hogy már az általános iskolás aulai kiállításokon is azoknak a gyerekeknek a művei szerepelnek, akik élethűebben tudnak csendéletet rajzolni.
Az izgalmasabb, őszintébb, nyitottabb és szabadabb festészetért harcolnak, és várják soraikba mindazokat, akik nem elődjeik másolásában és a trendek majmolásában látják a jövőt. Az sem baj, ha a szerteágazó és sokkszínű (sic!) életművükre törekvés következtében képtelenek alkotásaikat megvalósítani és azt a nyilvánosság előtt bemutatni.
Egyébként a puszta szerencse műve, hogy a kultúra.hu kiterjedt kapcsolatrendszere által képes volt megszerezni a világszövetség céljait tartalmazó doktrínát, ráadásul tudomást szerzett a bolondok napján kezdődött kiállítás-sorozatuk részleteiről. Miközben ők több fórumon nyomatékosították, hogy erről a happeningről egy cikk sem fog megjelenni.
Mi vállaljuk a kockázatot, és leírjuk, hogy a SZAF április 1-jén nyílt és április 2-án zárt tárlatán az érdemes művészetről való beszélgetésen kívül a szervezők egykori irodájukba helyezték át a kiállítóteret. És mivel a leghatározottabban elegük van a kiállítás-megnyitók évekkel ezelőtt is unalmas bor-pogácsa-szotyi-ropi menüjéből, tejbegrízt főztek, amit ezt követően szétosztottak. Senki sem volt, aki megerősítette vagy cáfolta volna információnkat, de úgy tudjuk, hogy a ma este kilenckor kezdődő szeánszon uborkaleves lesz.
Az egyetlen ember, akit szóra bírhattunk, Kerekes Gábor képzőművész volt. Neki az a köze a SZAF-hoz, hogy a világszövetség első négy kiállítása köré szerveződő Kamikaze nevű (március 21-én kezdődött) eseménysorozat kurátora. Ez a Kamikaze tulajdonképpen a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának rendes éves csoportos kiállítása és kísérőprogramjai, csak most ezt a figyelemfelkeltő nevet kapta. Azért, mert a szervezők nem elégszenek meg a fiatal képzőművészek munkáinak egyszerű kiállításával, hanem állandóan kérdéseket tesznek fel. Például: hová, kinek, miből és minek készítenek ma műveket az ifjú képzőművészek. Ha munkáik évek óta a fiók mélyén lappanganak, ez miért van így.
Csütörtökön este héttől a KÉK - Kortárs Építészeti Központban (VII., Nefelejts utca 26.) Gerilla kultúráról beszélnek Kerekesék, olyan helyekről, amik befogadják a már sokat emlegetett fiatal képzőművészeket, de másképp, mint eddig a múzeumok meg a galériák. Értik ezalatt többek között a Kuplung nevű helyet, a West-Balkánt, a KÉK-et és végső soron magát a Stúdió Galériát is. Kerekes Gábor bevallja, hogy ez utóbbi végül is egy "galériás szituáció", de abban például teljesen eltér a korábbiaktól, hogy itt meglepetésszerűen tejbegrízt osztogatnak.
