Több okom is volt erre. Első sorozatomat látva az idősek túl negatívnak, pesszimistának látták magukat és környezetüket, képeim láttán szinte megsértődtek. Ezért is választottam most a színeket a fekete – fehér helyett. Ezen kívül, engem is érdekelt az a színvilág, ami őket körülveszi, az “objektív” valóság. Képeimet tudatosan nem manipuláltam, a legkisebb “trükköt” sem használtam. Célom az volt, hogy minden olyan legyen, amilyen valójában. Természetesen ez nem sikerült. A szituáció groteszksége miatt sokszor én sem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek egy – egy kép láttán. Mégis, hogy miben rejlik a dolgok groteszksége, a banánfa alatt álló néni, vagy az álarcos bácsi a szomorúbb, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy tulajdonképpen mitől kell nevetnünk is és sírnunk is egy kép láttán. Ezeket a kérdéseket egyelőre nem tudtam magamban megoldani.” – Szász Lilla “A legrosszabb az öregedésben, hogy egy sor dolog elvesztésével jár, például az ízlelés elvesztésével. Igen, a dolgoknak megváltozik az ízük. A barátok elvesztése is nagyon nehéz. Az emberek nem szívesen vallják be, hogy elvesztették egyik vagy másik képességüket, és ilyenkor tartózkodóvá válnak. Ez az elidegenedés abból származhat, hogy a legtöbb ember nincs kellőképp felkészülve a méltóságát és önbecsülését sértő veszteségekre.” (Colors 43-Idősek) A kiállítást 2005. január 6-án, 19 órakor Petrányi Zsolt nyitja meg. A kiállítás megtekinthető: 2005. január 06. – január 28. A kiállítás helyszíne: Liget Galéria, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 5. Nyitva tartás: szerdától hétfőig 14 és 18 óra között.