Több mint 350 pályamű érkezett a Műcsarnok és a Nagy Imre ÁMK Alapfokú Művészeti Iskola közös, 2008 nyarán 7-14 éves gyerekek számára meghirdetett pályázatára, amely a környezetvédelem jegyében sarkallta alkotásra a fiatalokat. A beérkezett művekből - rajzokból, fotókból, különleges szobrokból és hulladékból készített használati tárgyakból - összeállított kiállítás megnyitójára a díjátadóval együtt kedden délután került sor a Műcsarnok Menü Pont galériájában. A megnyitón valamennyi alkotást kivetítik, ám a kiállítás fő profilját nem a rajzok, hanem a kreatív használati tárgyak alkotják: a tárlat alig különbözik egy merészebb kortárs kiállítástól. Az ajtó mellett környezetvédő-társasjáték, amiben a cél nem más, mint a technika vívmányaitól egészen a virágos rétig jutni. Külön bájos a kézzel, nyomtatott betűkkel írt használati utasítás, amely saját gyermeki önmagamra, az írás felszabadító ajándékának élményére emlékeztet. Az állatvilág nem csak a védendő kategóriában tűnik fel, a sarokban egy hatalmas, csillogó-zöld Gurigakrokodil tekereg, míg a hungarocellből és vécépapír-gurigákból eszkábált barna monstrum, a Sokfejű szörny egyenesen a környezetszennyező gyárak riasztó külsejét idézi elénk. A rengeteg kreatív megoldás között már-már szabadalomért kiáltó találmányok is sorakoznak: Tóth Lóránt tojástartókból ötletesen összeállított Sakktáblája nagyon érett gondolkodásra vall, Juhász Bence és Fényi Gyula hulladék-napeleme pedig egyenesen a jövő fizikusait sejteti a két alkotóban. De van itt sörösdobozokból épített szélturbina, a sci-fi világa felé elmozduló űrgázbegyűjtő hajó, keréktárcsából kialakított varázslámpa, és Foszforeszkáló világ névre hallgató fényforrás is. Ez utóbbi sorozatban cseppet sem meglepő módon a fiúk vannak többségben, a lányok viszont a divat terén mutatkoznak igen kreatívnak. A különböző márkákat népszerűsítő bevásárlószatyrok ötletes módon alakulnak át esőkabáttá és "esőkalappá", sőt bikinivé, aminek használhatóságát egy fotó is bizonyítja. A Nagyvárosi divat 2090-ben című fotósorozat kissé riasztóan vázolja fel a szatyrokból öltözködő ember képét - nem egyértelmű ugyanis, hogy ez a vízió a száz év múlva véglegesen tönkretett környezet eredménye, vagy a környezettudatos viselkedés szándékos eleme. A 10 éves Nagy Angelina találmánya bájosan és meglepően praktikus: H.ö.m., a csodakukac ugyanis "egy olyan tárgy, amely hajpántnak, övnek, vagy macskapóráznak is használható" - áll a kézzel írt kommentárban, ami röviden, de nagyon hasznosan a tárgy anyagát, a nemezt is definiálja.
