Gross Arnold színes rézkarcain egy picurka üres hely sincsen.
Mintha egy pókháló finomságú, organikus világ derengene fel a képein, minden növény burjánzik, hatalmas, öreg fák szív alakú levelekkel teli ágai tekeregnek az ég felé, kócos, emberarcú napsugár cirógatja a tájat.
Gross Arnold korábbi, részletgazdag, aprólékos kidolgozású tájképei - mint a Domboldal vagy a Nyár - Rembrandt és Dürer rézkarcainak szeretetéről árulkodnak, későbbi képeit pedig egyre inkább áthatja az az eredeti, csak rá jellemző látásmód, mely leginkább arra emlékeztet, mintha a valóságot csillámló szappanbuborékon át nézné.
Mert ez a világ tele van ezernyi fura lénnyel, cserfelő madarakkal, tündérekkel, angyalokkal, póznán billegő madárijesztőkkel, a fűben rejtőző bohócokkal. A koboldok hadában vannak itt művészek is szép számmal, zenészek és festők, a hozzájuk tartozó, vékonyka, meztelen modellekkel. A pázsitot, a bokrok alját, a fákat belakja ez a szelíd gyülekezet, a levegőt pedig testetlen szellemlények népesítik be.
De nem csak a természet ilyen barátságos Gross Arnoldnál, városképein, a Római ünnepen vagy az Amszterdam című képen ugyanez a játékosság lelhető fel a házak zsúfolt összhangjában. Nála az is előfordulhat, hogy apró légi szerkentyűk lebegnek a felhőkön túl, és az is, hogy egy mágikus pókhálószál ível át a képen, hogy újabb mesebeli figurák egyensúlyozhassanak rajta kötéltáncosként. Pillekönnyű, szelíd világ ez, ahol a barátság, a szerelem, az öröm és a művészet az úr.
A Tavaszi Fesztivál keretében a Castellum Galériában rendezett kiállítás több meglepetést is tartogat, a Tordai műterem II. című képről két eltérő színvilágú változatot is találhatunk a kiállításon, és szintén nagyon különlegesek az előteres diorámák, a tenyérnyi szivarosdobozba rejtett babaházak, melyek hátterét egy-egy rézkarc-részlet adja, előterében pedig aprócska, derűs életképbe rendezett figurák nyüzsögnek.
A Munkácsy- és Kossuth-díjas művész élénk, színgazdag, napsütéses művei a legszebb pillanatoknak és álomképeknek állítanak emléket. A hetvenhét éves Gross Arnoldnál türelmesebb, megbocsájtóbb, játékosabb, derűsebb és fiatalabb lelkű hazai alkotót ma nemigen találhatunk.
Artner Margit grafikus szomorkásabb, melankolikusabb hangulatú világot teremt finom rajzolatú, ezernyi, tűszúrásnyi pöttyöcskéből összeálló, színezett rézkarcaival, piciny bronzszobraival és tusrajzaival. Művészetének visszatérő szereplői angyalok, pegazusok, unikornisok, kentaurok, csupa olyan misztikus lény, aki közvetítő lehet az emberi és transzcendens világ között. A márvány talpazaton álló, apró bronzszobrok tematikus rendszerben jelennek meg a kiállításon, láthatunk görgős lábakon álló szárnyas lovat és unikornist, de hintalóként billegő kentaurt és egyszarvút is.
A kentaur-téma különlegesen gazdag ezen a kiállításon, a gyerekformájú kentauroktól kezdve a napernyős és balettszoknyás, női kentauron át egészen a Sárkányölő kentaurig ível a választék. Ezek a félig ember, félig állat szobrocskák bánatosan hirdetik az ösztönök és a szellem által meghatározott lények, így saját létünk ambivalenciáját is. A pegazus-szimbólum viszont többnyire egy vágyott, elérhetetlen létmódot jelez Artner Margitnál, és a művészettel kapcsolatos problémákra utal: így például egyik rajzán egy hatalmas pegazus néz le egy kis törött pegazus-szobrocskára.
Szintén fontos, visszatérő jelkép Artner Margit műveiben a fa, mely mindig élő, gyökereivel a földbe kapaszkodó, ágaival a magasba törő életfát jelent. Nem csak a szobrok között, hanem a színezett rézkarcokon is felbukkan a szeretett motívum, a Tavasz című triptichon középső ablakában.
Természetszeretet, humánum és a harmónia utáni vágy határozza meg Artner Margit munkáit, bronz szoborsorozata pedig eredeti, új színekkel gazdagítja művészetét.
Gross Arnold és Artner Margit kiállítása a Castellum Galériában április 1-ig látható.
