A bőség zavara olykor határozottan kellemetlen is tud lenni, ám ez korántsem mondható el a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) kiállítás-áradatáról, amely inkább a minden, mi szem-szájnak ingere vonzó kifejezésével írható le. A Művészetek Házában látható Chachipe című kiállítás például tulajdonképpen maga is a posztolók tetemes százalékának példáját követve utazott le Budapestről Pécsre, hiszen az - egy nemzetközi fotópályázat eredményeként létrejött - tárlat korábban már látható volt az OSA Archívumban. A roma kultúrát kicsit másképp, különböző nemzetiségű fiatalok szemének tükrében bemutató kiállítás pillanatképei helyenként megrendítő, de többnyire mosolygásra késztető felvételekről néznek vissza ránk.
Természetesen a legtöbb alkotás a posztoló nézők és alkotók színház iránti szenvedélyét igyekszik valamilyen formában megragadni. A Civil Közösségek Háza például tobzódik a kreativitásban, egyszerre két, a fiatal alkotókat fókuszba helyező tárlattal is várja az érdeklődőket. A Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának látványtervező szakosai a Nyitott szemmel álmodók című kiállítás képében teszik le voksukat a hihetetlenül gazdag képzelet határokat nem ismerő színpadra álmodása mellett. Mintha csak azt akarnák elhitetni - és milyen jól teszik -, hogy ha az emberi kéz és fantázia ilyen fantasztikus dolgokat, egész világokat képes a semmiből létrehozni, igenis érdemes nyitott szemmel is álmodni, és elhinni, hogy érdemes. Az ugyancsak ebben az épületben otthonra talált A tökéletes recept című kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak világképét tolmácsolja többek közt makettek és térelemek formájában. A legüdébb színfolt a A gyűjtő szobája című részleg, ahol különböző, egyénre szabott - és az alkotóról rengeteget eláruló - apró szobamakettek várják, hogy képzeletben belakjuk őket. Némelyik a vizualitásával szegezi magára a tekintetet, mások viszont az ötlettel - nevezetesen, hogy milyen gyűjtő szobáját jelenítik meg - aratnak osztatlan sikert. Bár számomra különösen az álomgyűjtő, az anorexiás tükörgyűjtő illetve a kissé extravagáns parókagyűjtő fodrász szobája bizonyul a legkreatívabb ötletnek, vizuális szempontból az olyan egyszerűbb terek, mint a cipőgyűjtő, vagy a maszkgyűjtő lakhelye viszik a prímet.
A makettek a Pécsi Nemzeti Színházba is bevették magukat: Árvai György díszlet- és jelmeztervező Az időn kívül című tárlata megvalósult és tervként megmaradt munkákkal képez hidat múlt és jövő között, és mutat egyúttal követendő példát a fiatal hallgatók számára. Megvalósulatlan alkotásai szinte kiáltanak a lehetőségért: a szemlélő pedig csak reméli, hogy nem csupán az üvegvitrin lesz ezután az otthonuk. Kuriózumból tehát nincs hiány: többszörösen igaz ez a Művészetek Házában látható, a színházi cipészet rejtelmeibe bepillantást engedő tárlatra, ahol a műtárgyként előttünk heverő cipellők olyan színésznagyságok lába nyomát őrzik, mint Tolnay Klári, Sinkovits Imre, vagy Szakácsi Sándor. Anyag, szabásminta és leírás itt különös módon szövi egybe az egykori előadások, színészek, alkotói elképzelések és lábméretek egyedi történeteit. Ám aki inkább tésztából épített műremekeket tekintene meg, a Bázis Galériában megteheti: legyen az tarhonya, spagetti, vagy éppen betűtészta (melyből többek közt a munkásosztály és a mi lesz a tetejével kifejezések rajzolódnak ki), a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói nem ismernek lehetetlent. Mi se legyünk restek - legalábbis ami a POSZT-kiállítások beható megismerését illeti.
