Marisa Larát és Arturo Guerrerót a kortárs mexikói képzőművészet egyik legjelentősebb alkotópárosaként tartják számon, hiszen szerzői közösségben, párhuzamosan, együtt dolgozva hozzák létre műveiket. A különös páros most először mutatkozik be Magyarországon: Világútlevél című kiállításukkal a különböző kultúrák közötti párbeszédet szeretnék előmozdítani, hiszen - ahogy Marisa Lara a kiállítás megnyitóján megfogalmazta - "egy közös otthonunk van, ez a Föld, amely összeköt bennünket".
A kiállítás érdekessége, hogy a "sziámi ikrek" - a megnyitón is különleges sziámifelszerelésben, egymáshoz kötve jelentek meg - festményeiket különböző nemzetiségű "alteregóik" műveiként tüntetik fel. Az alkotásokat készítők neve és a kép címe mellett kis fotókon maga a házaspár, pontosabban hol az egyik, hol pedig a másik tagja látható egy-egy spanyol, francia, brazil, egyiptomi, amerikai, vagy éppen magyar alkotó bőrébe bújva. A kis "alkotói" fotókon igen humorosan jelennek meg az egyes nemzetek gesztus- és öltözködésbeli jellemzői, sztereotípiái, de a kiállítás legnagyobb erőssége az, hogy mindezek a jellegzetességek valahogy a kiállított festményekbe is beszivárognak. Az Egyesült Államokból "származó" Tim Rat-alteregó Aranykor című festménye esetében például markánsan felfedezhető a graffiti egyszerű és letisztult képi világa, ezzel együtt magán hordozza a házaspár kettősséggel mélyrehatóan foglalkozó attitűdjét. A "francia" Lara Donezeu fedőnevével fémjelzett alkotások valóban úgy hatnak, mint egy önálló, saját stílussal rendelkező francia festőnő alkotásai.
A tárlatot megnyitó Soma mamagésa az alkotóházaspárt jellemző sziámi-létállapot kapcsán megjegyezte: ez egy filozofikus és archetipikus állapot. Hozzátette: nem létezik autonómia és individualitás, mert mindenki mindenkivel össze van kötve. Ezt demonstrálandó a házaspár körbejárta a közönséget, mindenkinek egy darabka fonalat adva. Soma elmondta: mindennek két oldala van, ezzel együtt mindenhol ott van az árnyékénünk. A megnyitón az énekesnő két dalt énekelt a függetlenség-elkötelezettség témakörében, szervesen illeszkedve az alkotóházaspár ars poeticájához.
