(MTI) - A pénztörténészek azokat a fizetőeszközöket nevezik szükségpénznek, melyeket válságos időkben - amikor valami komoly ok miatt az állam nem képes ellátni megfelelően kötelezettségeit - állítanak elő. A szükségpénz tehát egyfajta helyi hatóságok vagy magánszereplők - kocsmák, gyógyszertárak, kereskedők - által kiadott pénzhelyettesítő, amely megkönnyíti a mindennapos kifizetéseket. Ezek az átmeneti pénzek főként kisebb címleteket jelentenek, a háborús időkben a hadsereg igényei miatt ugyanis nincs elegendő fém, amiből pénzt tudnának verni, ezért készülnek papírra nyomtatva az alkalmi fizetőeszközök.
A gyűjtők és a numizmatikusok számára a szükségpénz értékét viszonylagos ritkasága adja, mert kevés maradt fenn belőle. A most a múzeum birtokába került, 1919 körül használt időszaki fizetőeszközöket egy magángyűjtőtől vásárolta a közintézmény. Az idős férfi úgy döntött, felszámolja több évtizeden át gondosan őrzött és gyarapított kollekcióját. A gyűjtemény egészéből a múzeum ezekre a pénztörténeti ritkaságokra tartott igényt.
A friss szerzeményeket Nagy Ádám muzeológus fogja rendszerezni és beilleszteni a Móra Ferenc Múzeum pénztörténeti gyűjteményébe. Nagy Ádámnak a napokban jelent meg a Leányfalusi Károllyal közösen írott, a Magyarország fém- és papírpénzeiről szóló újabb kötete, amely a pengő 1926 és 1946 közötti történetét dolgozza fel.
További cikkek ebben a rovatban
