Az idei végzősök munkái között nagy az ingadozás. Van, aki mesterségbeli tudását csak a lehetőségekkel hangolja össze és van, aki egészen távoli vidékeket kutat föl, autonóm művészi kifejezésmóddal, mégis egy konkrét funkció köré szervezve az ötleteit. Gyönyörűen egyesítette a kettőt Szász Károly, aki egy ritka alkalomra tervezte a Toronyugrás-díjat, és az anyagban mindazt a pillanatnyi csodát képes volt megmutatni, amit ebben a sportban a "pontos csobbanás" szakkifejezés jelent. Az ólomüvegből csiszolt, stilizált tornyot egyetlen határozott, karcsú kontúr fogja körül, a tetején vízcseppet vagy nagyítólencsét imitál a finoman emelkedő kúp, a tömör üvegbe foglalt légbuborékok az időtlenség fogalmával játszanak.
 |
| Hegedűs Ágnes munkája |
A másik nagy reveláció Kompár Györgyi két sorozata: az egyiken a porcelán hangulati elemként jelenik meg, mint fémlapba illesztett, önmagát megvilágító dekoráció, a másik egy tálalóedény-családban dolgozza ki a porcelán lágy, szinte eleven felületének alakíthatóságát. Az alig megszilárdult formák, a leheletnyi hajlások egy növény viselkedésének analógiáját vetítik a porcelánba.
 |
| Antal Balázs munkái |
A növényi karakter majdnem minden kerámia munkán átsejlik. Szabó Tamás porcelánból formált absztrakt tájképként is értelmezhető tálakat, Antal Balázs a japán étkezési kultúra természetközeli felfogásával és növényi formákkal alakította asztali kiegészítő tárgyait, Sabján Veronika étkészletét is finom hajlások, virágszerű nyílások díszítik. Ez az aprólékos kidolgozás, a hagyományok lecsupaszítása nagyon jellemző az idei porcelán- és kerámiatárgyakra. De az még erősebb közös vonásuk, hogy teljesen eltűnt a felületekről a szín, minden fehér, árnyékok és felületek, élek és hajlatok gazdag játéka pótolja a festést, a színes mázat, a mintázatot, az ornamentikát. Egyedül Budán Miklós köztéri ivókútja és Hegedűs Ágnes kerámia halotti urnája földszínű. Utóbbi rendkívül puritán, durva kidolgozású tárgy, amelyik kiválóan oldja meg a vízbetemetkezéshez szükséges tárolás és a vízen úszó fáklya kettős szerepét.
 |
| Pozsonyi-Izsó Andrea munkája |
Az üveg is kínált még mindig felfedezetlen sétákat: Pozsonyi-Izsó Andrea szellemesen egy múlt századi vásári játék stílusával dolgozta fel kreatív anyagkísérleteit, Jegenyés Jusztina pedig belső tájakból épített üvegmodelleket, filozófiai tereket. De összességében az üveg az idén háttérbe szorult. Ez a hangsúlyeltolódás a hiányos háttéripar szerkezetéből éppúgy adódhat, mint az évfolyam összetételéből, annyi biztos, hogy az idén a kerámiáé a látványosabb szerep.
