Néhány nap múlva nyolcvanéves a cseh fotós, akit szürrealista képeiről, talált tárgyakról készült álomszerű fotogramjairól ismer a világ. A Nessim Galéria a Cseh Centrum közreműködésével, a születésnapot ünnepelve 1965-1991 közötti Postupa-képeket állít ki, azzal a meggyőződéssel, hogy az ő képeiben feltáruló világ kortól függetlenül, avantgárdon innen és túl is döbbenetet kelt.
Témaválasztása is, de a fénnyel való fogalmazás radikalizmusa is majdnem ismeretlen a korban párhuzamos hazai fotográfiában. Postupa nem a látvány mögé képzelt tartalmat hozza ki ezekből a különös, tárgyi mivoltukból elszakadt kompozíciókból, hanem az utalások, hasonulások és vonatkozások bonyolult struktúrájából épít képet. Egyfajta valóságellenőrzés tanúi vagyunk, ahogy végigsétálunk a galéria két szintjén. A cseh avantgárd fotóművészet bőven merített az ipari témából; a roncsolt felületek, eldobott fogyasztási javak, elhasznált, szétmállott faktúrák költészete kontrasztot mutat az ötvenes-hatvanas évek idológiai nyomása és a megélt valóság között. Jelekké formálódnak a tárgyak, részletek, történetekké a véletlen által deformált anyagok, látomássá a kéziszerszámok, tükördarabok, képrészletek. Postupa azonban - a témát megtartva - nem a főcsapás mentén halad, hanem megkomponált, műtermi körülmények között vizsgálja alanyait. Gondosan megvilágít egy fadarabot, és addig figyeli, amíg az anyagtól el nem válik a gondolat, az emberi történésekhez idomuló tartalom, megfigyelő és megfigyelt érzékeny kapcsolata.
A háttér mindig homogén fekete, minden fényt elnyelő abszolút üresség, az előtérben pedig a lyukas, foszló gézdarabból indulatok törnek föl, szinte füstöl a szálaira szakadt anyag, vadul kanyarog a drótmaradék, gyorsan rothadó virággá érik a hulladék vasdarab. Csupán a fény hívja elő belőlük ezt a dinamikus létezést, a fény ad elevenséget a matériának, ettől kap értelmet. Mint ahogyan a tudat átvilágítja az ösztönöket, úgy elemzi Postupa a fénnyel a tárgyak passzív világát. Kiemel, megmozgat, főszereplővé avat egy-egy addig halottnak látszó részletet. Visszahelyezi a talált tárgyakat valami értelmes kontextusba, ami egészen más, mint amit a funkciójuk vagy a történetük kínált nekik. Újrateremti őket a fénnyel, egy sokkal emberibb, tisztább, értelmesebb világot alkot belőlük, mint amilyenben valaha is létezhettek.
