Tárlat a dégi Festetics-kastély újjászületéséről

Érdemes emlékeztetni, ahogy a megnyitón is elhangzott, hogy a magyar kastélyok berendezéseinek a második világháború után becsülhetően nagyjából egy százaléka maradt meg, maguknak a kastélyoknak pedig körülbelül fele teljesen elpusztult. Az egykor zseniális látványegyüttest alkotó dégi park és épületei kezdenek régi formájukra emlékeztetni, amint azt a június 14-én megnyílt tárlat dokumentálja. A még megmenthető állapotban fennmaradt dégi kastély egykori berendezéséből is csak egyetlen egy tárgyat tudtak kiállítani, egy pompás, gótizáló biedermeier vitrint, bár ennek hitelességét is vizsgálják még.

 

A kastély 1810-15 között épült, az akkor még fiatal Pollack Mihály tervei alapján, akinek Festetics Antaltól (1764-1853) származó megrendelései a magyar építészet történetének fényes lapjait képezik. A tekintélyes, arányos, de azért kiemelkedő méretű klasszicista kastélyhoz Magyarország egyik legpompásabb épület- és kertegyüttese társult. Az építtető, Festetics Antal, "a leggazdagabb magyar köznemes", ahogy őt Eötvös Károly titulálta, a felvilágosodás korának tipikus alakja, aki könyvtárába közel 4000 kötetet gyűjtött össze. Martinovics Ignáccal együtt aktív tagja volt a szabadkőműves mozgalomnak is. Az összeesküvés és a betiltás után páholya nagymesterétől megvásárolta a levéltárat, amely 1945-ben eltűnt, valószínűleg teljesen megsemmisült, amikor a kastély előbb német, majd szovjet katonai kórház volt.  

 

Mint a sötét szobába a spaletta résén behatoló fénysugár, úgy kell elképzelni a nagyratörő tervet, hogy a girbe-gurba postautat 14 kilométer hosszan kiegyenesítve rálátást biztosítottak az útról a kastélyra és viszont. Hatalmas munkával alakították ki a fénykorában 21 épülettel ékes, 300 hektáron (azaz hárommillió négyzetméteren) elterülő parkot, mérföld hosszúságú tavat létesítettek a patak helyén, amely mindmáig a horgászok paradicsoma. A kastélypark közepén, a tó szigetén áll az egyedülálló Hollandi ház, és kicsit arrébb, másik irányba nézve látszik a falusi katolikus, még arrébb a református templom, afféle "staffázsként", vagyis az alkotók által tudatosan megkomponált látványelemként.

 

A kastély és a család közös történetét illusztrálja a birtokszerzéstől máig a kiállítás fő része, amelyen a megnyitó közönségét az idén Europa Nostra díjjal kitüntetett Alföldy Gábor kalauzolta végig, aki a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága főkertésze, a kastély létesítményfelelőse is. Hogy Alföldy és kurátortársa, Bányai Balázs nem ragadtak le helytörténeti szinten, azt három tematikus terem is bizonyítja. A legizgalmasabb ezek közül a szabadkőművesség magyarországi történetét máig, közérthetően és minden misztifikálástól megtisztítottan (Aczél Eszter, a Nemzeti Múzeum Szabadkőműves Gyűjteményének vezetője, valamint Pók Attila történész és Sumonyi Zoltán szakértők munkájának köszönhetően) bemutató tárgyak és tablók terme. A kastély első generációinak oly fontos botanikai "hobbyját" illusztrálja a következő, és a család és a kastély főleg a huszadik század első felében követett életmódját a harmadik. A szemléleti nyitottságot és nagyvonalúságot a földszinti termek összenyitásán kívül abból is észre lehet venni, hogy helyén hagyták például a kastélyban sokáig működött gyermekotthon úttörőcsapatának vörös falát és helyükre állították a rajzászlókat is. A gyermekotthon egykori igazgatója, Takács Árpád szót is kért a vezetés alkalmával ebben a teremben, emlékeztetve az úttörőélet jó oldalaira, a sportra (diákolimpiát is rendeztek a park sportpályáin) és az országban itt először megalakított diákszövetkezet gazdasági sikereire. A kiállításhoz több országos és megyei múzeum kölcsönzött változatos anyagot.

 

Az életnek persze más furcsaságai is nyomot hagytak Dégen: a narancsházban például a közelmúltig cipőfelsőrészeket gyártottak. Alföldy, aki hat éve foglalkozik a parkkal, újra szeretné egyesíteni, ami annak idején is összetartozott, bár egyes érdekek ennek ellene szegülnek, mint például a mezőgazdasági termelőszövetkezeté, vagy hogy a híres rávezető út egy részét rég felszántották. A teljes rekonstrukcióra a szakértők becslése szerint 6 és fél milliárd forint kellene, úgyhogy szorgalmasan pályáznak, és a már helyreállított termek főleg kulturális célra történő bérbe adásától is remélnek anyagi eszközöket. Az egyik legfontosabb feladat a tó kotrása, revitalizációja, az árapasztó csatornák helyreállítása, mert 9 éve ezek hiánya miatt öntötte el az árvíz a Hollandi házat.

 

A kiállítás a rekonstrukció következő fázisáig marad, de az, hogy illő módon állítsanak emléket a szabadkőművességnek, kertművészetnek, a botanizáló főuraknak, a kastélybeli életmódnak és persze a családnak és Pollacknak, továbbra is a Gondnokság célja. Hiszen, mint Alföldy rámutatott, Magyarország egyik legnagyobb klasszicista kastélyáról van szó, és ez az egyetlen ma is álló, nagyméretű kastély, amelyet biztosan teljes egészében Pollacknak tulajdoníthatunk. Továbbá ez az ország legnagyobb angolkertje, amelynek a jelenleg a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága által kezelt 34 és fél hektáros része is már önmagában lenyűgöző. A privatizáció egyes parkrészek feldarabolódásához vezetett. A Műemlékek Nemzeti Gondnokságára vár a feladat, hogy a kastély körüli pozitív kezdeményezéseket összehangolja, a helyi hagyományőrzőkét ugyanúgy, mint a megnyitón felszólaló, Olaszországban élő Festetics Lászlóét, akinek alapítványa jelenleg a park fenntartásában működik együtt a Gondnoksággal. Alföldyék arra is nyitottak, hogy a kilencvenes években indult új hagyománynak, a kortárs képzőművészeti kiállításoknak - például a dégi születésű Fehér Lászlónak - a jövőben is helyet biztosítsanak.