 |
(MTI) - A helyi Művészetek Háza, illetve a városi múzeum közös kiállításáról Gaálné Merva Mária múzeumigazgató elmondta: míg korábban a híres művésztelep hölgyeit csak férfiak által festett portrékon ismerhették meg, most - a Gödöllőn zajló Nők éve rendezvénysorozat keretében - e hölgyek sajátkezű alkotásait állítják ki a királyi váró két termében.
A nagytermet a férfi társaival egyenrangú munkásságot felmutató Undi Mariska munkái uralják. A sokoldalú Kriesch Laurával együtt professzionális művésznek tekinthető Undi Mariska gyermekjátékokat is tervezett, ezt a gyűjteményt szintén kiállítják a kölcsönadó Nemzeti Múzeumnak köszönhetően.
A királyi váró másik termében a művésztelep további hat-hét nőtagja - közöttük a Frey testvérek - alkotásai kaptak helyet. A festményeken, grafikákon, textileken és kézimunkákon kívül a nagy műgonddal elkészített könyvillusztrációk is érdeklődésre tartanak számot - mondta Gaálné Merva Mária. A tárlat június 17-ig tekinthető meg Gödöllőn.
A gödöllői művésztelep a magyar szecesszió központi iskolája volt, melyet Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor alapított. Az 1901-től 1921-ig működő, képzőművészeti és iparművészeti tevékenységgel foglalkozó művésztelep tagjai közül a legtöbben Gödöllőre költöztek.
A most nyílt tárlat "főszereplői" közül Undi Mariska és Kriesch Laura a budapesti Mintarajztanodában végzett, mindketten rajztanári diplomát szereztek, míg Undi Carla és Frey Vilma - akik a gödöllői szövőiskola toborzásának hírére érkeztek a városba - az Iparművészeti Iskola ösztöndíjasaiként végezték el a műhelyrajzok készítéséhez szükséges tanfolyamot. A Frey lányokat, Vilmát, Gabriellát és Rózsát korábban zombori otthonukban magántanárként oktatta a később szintén Gödöllőn élő Juhász Árpád.
A gödöllői művésztelep mindennapi életében a korszak társadalmi normáinál sokkal jobban érvényesült a női egyenjogúság, bár a hölgyek asszonynevük szignóját tették műveikre. A szülő-gyermek viszonyt a tekintély és hála helyett a szeretet és a játékosság határozta meg.
A kolónia "női szokásait" jól érzékelteti Kriesch Laura lányának visszaemlékezése. Mint írta, ha édesanyja a művészeti munkájával volt elfoglalva, akkor tejbedarát csinált almakompóttal, az volt az ebéd, mert a szülők akvarelleztek meg rajzoltak egész nap.
