Téren túli képzetek

Képző


elkepzelhetoelkepzelhetetlen_a22galeria_kozmaandrea_stabilzavar_d_cim20091105006.jpg
Kozma Andrea és Stabil zavar című munkája
 
Alig két éve működik a galéria az Akácfa utca egyik pincéjében, de ennyi idő alatt motorjává lett a tudomány és művészet határterületén mozgó kísérleteknek. Most egy kiállítással és egy hozzá kapcsolódó szimpóziummal vesz részt a tudomány ünnepének eseménysorozatában. A tárlaton videó- és fényművészeti munkákat látunk, a szimpóziumon inkább matematikusok, kémikusok és informatikusok elemzik a saját tudományuk fogalmaival, mit jelenthet sík, halmaz, adat, felület, fény és kommunikáció.
 

elkepzelhetoelkepzelhetetlen_a22galeria_bortnyikeva_tubakcsaba_ndimenzio_d_cim20091105002.jpg
Bortnyik Éva és Tubák Csaba N-dimenziójukkal
 
A kettő között csupán nyelvi különbségek vannak. Mert ugyanarról beszél az a derékszögbe állított két fekete felület, amelyre Bortnyik Éva és Tubák Csaba jeleket vetítve egy eddig ismeretlen dimenzió valóságát hívja életre, mint a digitális technológia határátlépése a látható és képzelt rétegek között. És a tavaly elhunyt Keith Arnett fotósorozatán a földből kiemelkedő Ádám is matematikai sorozatban képezi le a Teremtéstörténetet. Fent és lent, kint és bent ugyanolyan törvények alkotják a lét körülményeit: Hermész Triszmegisztosz hagyományában így hangzik a kettes számrendszer. De hogy ezt Áfrány Gábor és Tóth Zs. Szabolcs egy videóanimációban a legbanálisabb hétköznapi helyzetekben is megjeleníti, az legalábbis a kortárs magyar képzőművészetben meglepően új.
 

elkepzelhetoelkepzelhetetlen_a22galeria_gyorfigabormunkaja_d_cim20091105011.jpg
Győrfi Gábor munkája
 
Sárosi Anita ennél is továbbmegy és videóművében a színpad, a film, a valós történés és a rétegekre szabdalt animáció között tartalmi összefüggéseket kreál, mint a valóság egymásra vetített vágyait. Megfordul itt forma és tartalom összefüggése, a jelentés a szétesett és újraszerveződő formákkal új rétegeket kap. Csutak Magda is a rétegekben keresi a jelentést: síküvegre érzékeny emulzióval viszi föl a véletlenül lehulló pálcikák nyomát és gyémánttal csiszolja a felületre a diffúzió formajátékait. A megvilágított üveg és rajta a vonalak játéka kettős árnyékhatással lép a térbe, mintha láthatatlan sugarakon törne meg a fény. Samu Bence egy pont mozgásával feszíti szét a megszerkesztett geometrikus kép kereteit. Mindegyik mű határhelyzeteket keres, kimozdulást a műfajokból, az elképzelhetőből egy azon túli kép felé. Inspiratív sorozat, bőven tovább folytatható, amivel Mengyán András, a galéria vezetője megint rátalált egy erős alaptémára.