Az ember úgy képzeli, hogy a képzőművészeti - vagy bármilyen más jellegű - alkotások nem vérverejték és izzadság árán, hanem valami felsőbb erő tolmácsolására születnek meg, mintegy a természetfeletti meghosszabbított kezeként irányítva az alkotót. A kerámia és a textil olyan műfajok, amelyek sosem távolodtak el teljesen a használattól mint eredendő funkciótól - némi csavarral ez érhető tetten ezen a kiállításon is.
Nyíri Katalin leginkább faliszőnyegekre emlékeztető alkotásait egyszerre tudjuk elképzelni egy átlagos családi ház vagy panellakás falán, és egy vallási felekezet szentélyében. Az utóbbi variáció különösen igaz a textilművész Angyalok kertje című alkotására, amely a templomi mennyezetek bevett módszerével teremti meg a magasba emelkedő angyalok lebegésének illúzióját. Ez a fajta éteriség aztán más és más alakban terjed és fordul misztikummá a tárlat egyes darabjain. Karsai Zsófia Aforizmájának hengereit görgetve Weöres Sándor nemesen egyszerű és rövid, de annál nagyobb igazságokat rejtő sorai tűnnek a szemünk elé, majd a Jósda című alkotás nyilait görgetve, kerámianégyzeteinek felületén egy kővel lépkedve végül személyre szabott Weöres Sándor-üzenetekkel a zsebünkben távozhatunk.
A titok, a bizonytalan jövő bizsergető ismeretlensége sejlik fel a Titkok csíkos tájban című hatalmas, leginkább egy zsebes, az óvodában használatos fali tartóra hasonlító alkotáson: középen cipzárak, amelyek csak arra várnak, hogy beléjük kukucskáljanak. Karsai Zsófia - aki láthatóan kedveli a szöveg műalkotásba való applikálását - szintén beemel szakrális tárgyai közé egy ókori ásatási leletre hasonlító aranykorongot, amelynek központi résébe nézve újabb titok tárul elénk. Ezek a misztikus tárgyak nem valami félelmeteset osztanak meg velünk, hanem a titoknak azon sajátos, bensőséges oldala felé terelnek, amelyet mindannyiunknak önmagában kell meglelnie.
