A pálosok rendje az első magyar alapítású szerzetesrend, magyarországi megítélésük mindig attól függött, hogy a hatalmon lévő uralkodót milyen viszony fűzte hozzájuk. A szocializmus évei alatt például a szerzeteseknek el kellett menekülniük itthonról, ezzel magyarázható, hogy a rend központja ma is a lengyelországi Czstochowában van.
A rend női ága - mai nevén Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei - 1989-ben alakult Csipke M. Margit örökfogadalmas vizitációs nővér kezdeményezésére. Ennek az egyébként zárt közösségnek a mindennapjait kezdte fényképezni Bege Nóra fotóművész.
- A diplomamunkámat készítettem a MÚOSZ iskolában, akkor merült fel az ötlet, hogy érdekes lenne egy apácarenddel foglalkozni - meséli. - Igazából nem sokat tettem a siker érdekében: teljesen véletlenül láttam meg a Ferenciek terén, a Kárpátia-udvarban egy hófehér ruhás apácát. Megszólítottam. Ő volt Margit nővér, a rend alapítója.
A bejutás a közösségbe azonban nem volt könnyű. Nóra és Margit nővér fél éven át váltott levelet, mire a fiatal fotós először átléphette az akkor még Kálmánházán működő rendház kapuját.
- Többször töltöttem ott huzamosabb időt - emlékezik vissza Bege Nóra. - Ott laktam, együtt étkeztünk, beszélgettünk, együtt dolgoztunk, közben készítettem a fotókat. Különös, hogy bár a nővérek tudták, van belső hitem, mégsem vagyok megkeresztelve, nem nehezteltek rám, ezzel együtt is szívesen fogadtak. A helyzet, persze, azóta változott: ennek a sok évnek a hatására keresztelkedtem meg a katolikus hitben.
A fotóművész másfél évtizeden át készítette a felvételeket a rend tagjairól Kálmánháza után az új rendházban, Erdőkürtön is.
- Több oka is van annak, hogy elhúzódott a munka - árulja el. - Közben családanya lettem, szültem három gyereket. Ráadásul mindig úgy éreztem - és igazából most is úgy érzem - hogy nincs kész az anyag.
A felvételek egy része végre mégis közönség elé került: a Ferenciek terén, a Háló Közösségi Központban működő Kolta Galériában nyílt meg szeptember 3-án Bege Nóra kiállítása Engesztelő pillanatok címmel.
- Nagyon régóta próbáltak rávenni, hogy mutassam meg a képeket. Most jött el az idő - mondja a kiállító művész. - El akartam végre indítani az útján akkor is, ha érzem, nem teljes. Nem hiszek a véletlenben, azt hiszem, sorsszerű, hogy éppen ott mutatjuk be az anyagot, ahol Margit nővérrel találkoztam. Ráadásul a halálának most van az ötödik évfordulója. Ezért a kiállítást az ő emlékének ajánlom.
A kiállítás október 2-ig látható.
