Tizenötös akna

- Lehet akár mindkettő is. Gyakorlatilag példa nélküli, hogy tíz éven át életben tudjon maradni ezen a táján a világnak egy ilyen kezdeményezés. Nem írtuk újra Newton törvényét, az ellenerőre megfelelő erővel tudtunk reagálni, ám mégis talán egy csoda folytán valami elmozdulás történt. Az igaz, hogy idehaza, közelebbről Tatabányán nem sok elismerés járt/jár érte, de mondjuk az itt megforduló külföldiek leesett állal nézik, hogyan lehetett mindezt szerszámok és pénz nélkül megcsinálni. Mondhatjuk hát nagy időknek az elmúlt éveket, amikor jelentős alkotások születtek itt, és mondhatjuk hosszúnak is, ha a hadakozás felől közelítünk hozzá.

- Mit kell tudni az idei együttlétről?

- Július 9-től 29-ig tart, hosszabb az átlagosnál. Most végzett egyetemisták jöttek magyar részről, nemzetközivé a tajvani művészek teszik. A fiataloknak jó lehetőség ez, az idősebbek tiszteletdíjat várnak és már asszisztensekkel, azaz fejben dolgoznak, tartózkodva a szerszámhasználattól. Szép világ, tele asszisztensekkel. Úgyhogy ez is egyik oka annak, hogy ifjak vannak itt, név szerint: Kulcsár Írisz, Kotormán Patrik, Borsos Miklós, Majoros Áron, Rajcsók Attila. A tajvaniakkal nem újkeletű a kapcsolat, még 2000-ben ismerkedtem össze Amerikában a Brookeline-i képzőművész táborban Hsieh Yin-nel, aki Bostonban él, de Tajvanból származik. Általában nem mélyülnek barátsággá az ilyen ismeretségek, ez azonban kivételnek számít, azóta is együtt tart bennünket valamilyen erő, és közös elképzelés, hol Boston, hol Tajvan, hol Bánhida ege alatt. Rajta keresztül kerültem kapcsolatba azokkal is, akik most eljöttek, név szerint; Chiu Tai Yang, Lin Chen Yen. Majd csatlakozik hozzánk Chang Yi Chen, aki a zenekarommal, a Tundravoice-al zenél augusztus 9-én a Szigeten. Még lesz egy érdekes összejövetel itt a táborban 25-én, amolyan konferencia jellegű eszmecsere. Művészettörténészek, szakmabeliek jönnek kicsit körülnézni. Wehner Tibor a lektorátustól, amelyik talán nincs is ma már, Szepes Hédi attól a minisztériumtól, amelyik nem létezik, így inkább a misztériumtól jön, ez a jobb kifejezés, továbbá Keserű Katalinra számítunk még, aki válogatott trükkökkel igyekszik életben tartani az Ernst Múzeumot. Csupa bíztató távlat, szép új világ, legjobb hegesztőpajzson keresztül nézni, mert különben elvakítja az embert a csillogása. Megpróbáljuk egy kicsit értékelni az elmúlt évek munkáját, megvizsgálni, mi okozhatja az itthoni ismeretlenséget, és miért van az, hogy külföldön nemcsak tudnak rólunk, hanem elismerik, sokra tartják azt, amit itt végzünk.

- Idén is van valami koncepciója a tábornak? Mint mondjuk korábban a Turul madár élete párjának megalkotása és hasonlók?

- Eleinte a szomszéd gyár segített hulladék fémanyagokkal, bár kötve hiszem, hogy felfogták volna, mit jelent az a kifejezés, hogy szponzor. A jövőben inkább hengerelt lemezekkel szeretnénk dolgozni, a technikai megoldások is azt kívánják, hogy ne csak maradványokból képezzünk valami addig nem létezőt. Nos, a korábbi gyakorlat azt eredményezte, hogy felhalmozódott sok fémhulladék, amelyet fel kellett dolgoznunk. Lényegében ez a meglehetősen hétköznapi ok nemzé a Turul családot. De egy kicsit azért a fémhulladék feldolgozásán túl akadt némi elképzelés, alapgondolat is, hogy miért éppen ezt, miért éppen itt kell nekünk megalkotni. Eredetileg úgy gondoltam, hogy a Turul madár párját, Turulnét úgy hozzuk létre, hogy a tábor résztvevői saját stílusukban elkészítik az egyes alkatelemeket, például a szárnyat, a fejet, a lábat, és így egy remek eklektikus rémálom alakul ki. Ez meghiúsult, mert a saját művek mellett döntöttek az akkori meghívottak. Yin-nek tetszett, érdekelte, és így ketten nekiláttunk. Elkészült Turulné, aztán később a Turul Tojás, idén pedig a két gyerek, a lány és a fiú Turul, így aztán már teljes lesz a Turul család, és lezárulhat ez a folytatásos szappanopera. Abban bízom, hogy a Turul család tatabányai látványossággá válik idővel, és emellett talán, mint ahogyan a legendabeli madár védelmezte őseinket, újkori leszármazottai hozzásegíthetnek mindnyájunkat ahhoz, hogy vissza tudjuk szerezni az elveszett kultúrát, amelyik most valahol a rárakódott szemét alatt hever. Hátha a családi kapcsolat ezen formája rejt valami ilyesfajta misztikus erőt is.

- Egyszerűbb, mint itt. Önszerveződő csoportosulások intézik az ügyeket, az állam nem játszik szerepet. A bürokrácia pocsékul jön ki ebből a játszmából, de nem a művészek! Egy közvetítő szervezet, az amerikai Contemporary Art International intézte, hogy a tajvaniak Magyarországra jöhessenek. Ugyanők biztosítják majd ősszel, hogy a tajvani szobrászszövetség meghívásának eleget téve öt magyar művész utazhasson három hétre viszontkiállításra egy hasonló táborba Tajvanba. Ott például stúdió és szoborpark háttér is létezik, jövőre Amerikában is kialakul ugyanez egy kőbányában.

- Július 29-én zárul az idei KÉP-ZE-LET. Hogyan tovább?

- Ettől az évtől biennálé rendszerben folytatódna, tehát legközelebb 2008-ban rendeznénk meg. Ki kell építeni az amerikai bázist is jövőre, időbe telik, de talán annyi idő elég lesz ahhoz, hogy az itteniek el tudják dönteni, bekapcsolódnak-e ebbe a rendszerbe, részesei szeretnének-e lenni a mindenképpen inspiráló vetésforgónak, vagy sem. A tajvani szobrászszövetség elnöke mindenesetre elmondta a Tatabányai Múzeum igazgatójának, hogy szeretne együttműködési szerződést kötni. Csakhogy nem a múzeum kezeli a tábort, csupán a helyet biztosítja, tehát kivel is kell együttműködni? Trükkös dolgok ezek.

- Igen, húsz év alatt elkészült egy nagyjából kétszázas széria, most a harmadik generációs verziót építem ki. Repülőgépes súlyhatárig mért szobrok, azaz hangszerek ezek. A kvartett megszólaláshoz, mint például a Tundravoice felállása, négy darab öt kilogramm körüli hangszer dobozolható egybe. Tajvanon négy, Amerikában hat, Magyarországon szintén négy hangszerem van készen, ezekkel bárhová el lehet jutni. Álló, fekvő motorgitárok, tekerőlant átiratok és más zeneszerszámok ezek. Van egy olyan is, amelyikben a kínai er-hu-t, ezt a hegedűre emlékeztető hangszert kombináltam az általunk ismert hegedűvel. A Bahia sátorban zenélünk 9-én kilenc órakor, a már említett Chang Yi Chen már játszott velünk, ezért is jön, de kíváncsi is az itteni szellemi-lelki élményekre. Bostonban tanult improvizációs szakon, kedvenc zeneszerzője Bartók, hegedűtanára orosz volt, és Nyugat-Kínában képezte magát, ahol a népzene hihetetlenül sodró és különleges dallamvilágú. Különös dolgokra képes zenész.

- További tervek, programok?

- A Sziget után a tajvaniakkal Carrarába megyünk, mert szobrászok lévén igen kíváncsiak arra a helyszínre, ahonnan az a sok márvány csoda alapanyaga útrakelt az évszázadok során. Augusztus vége felé lemezfelvétel a Tundravoice-al, szeptemberben vissza Bostonba, a kőbányával kapcsolatos ügyeket intézni, aztán Tajvan következik a táborral. A jövő évet Yin-el várhatóan végig Amerikában töltjük, s persze szervezzük közben a Konténer Man turnéját Nyugat-Európában, és lehet, hogy Amerikában is. Ez a konténer egy összetett mozgó, zenélő rendszert rejt, velem kiegészülve ezt nevezem a Konténer Man-nek. Jelenleg az udvaromon áll Bánhidán.

- Hány hangszert kell ahhoz készítened, hogy a hangjuk némileg képes legyen elnyomni a pénzcsörgést?

- Egy is elég hozzá, mert ezek a hangszerek olyan szférákban zenélnek, ahová nem lehet pénzzel bejutni.