Tony Cragg szobrait a bécsi Unteres Belvedere tavaly együtt mutatta be Franz Xaver Messerschmidt XVIII. századi szobrász híres karakterfejeivel (amelyekből a Szépművészeti Múzeumban is található három), szeptember 10. és november 7. között pedig a Knoll Galéria Budapestben láthatók az utóbbi időben készült munkái.
A Galéria és Tony Cragg sikeres együttműködése a '90-es évek elején kezdődött, aminek kapcsán 15 retrospektív kiállítása volt látható közép- és kelet-európai múzeumokban, utoljára 2005-ben a moszkvai Művészek Központi Házában.
Cragg a munkáiban - kvázi klasszikus szobrászként - a szabadon álló, körbejárható szobrokra koncentrál, amelyekért a legnagyobb elismerésnek számító díjakat kapta meg (többek között a Turner-díjat 1988-ban, majd a Piepenbrock szobrászati díjat 2002-ben, 2007-ben pedig a Praemium Imperialét), s a legfontosabb nemzetközi képzőművészeti eseményekre és múzeumokba kapott kiállításmeghívásokat (1996-ban például a párizsi Pompidou Központba, 1997-ben a Velencei Biennálére, 2008-ban pedig a bécsi Unteres Belvederébe).
Alkotásaival az észlelésnek arra a sajátosságára reflektál, hogy a nem egyértelműen definiálható formákat is ismerős sémák szerint próbáljuk értelmezni. Az anyag látszólagos egymásra rétegzésével, csavarásával, forgatásával, nyújtásával és eltolásával hozza létre műveit, úgy, mintha képzeletbeli gerincoszlop köré készítene szobrokat. Az impozáns, mégis játékos fa-, gipsz, kő- vagy bronzszobrainak sziluettjeiben, pozitív és negatív nézeteiben ismerős struktúrák, formák, tájak vagy testek fedezhetők fel, sőt gyakran emberi arcokat, profilokat idéznek.
