Molnár-C. Pál filozófiájában a művész a világ bármely csodáját teszi látható, hallható, érinthető formába, minden alkotásával dicséri a teremtőt teremtményeiért. Azt mondja: puszta ábrázoláson túl kell, hogy legyen valami valószerűtlen összefüggése az ábrázolt tárgyaknak, s a kapcsolatuk így misztikussá, irreálissá, képtelenné válik. Ennek megragadásával érzünk meg valamit abból, hogy mitől válik egy kép remekművé, hogy mennyi kell ahhoz, hogy tökéletes legyen a kép. "Ha ezt elérem, ez nekem elegendő, mindenre elegendő."
"Nos emberke, két dolog közt választhatsz: vagy álmaidat éled, vagy pedig életedet álmodod." Az 1894-ben született, Csanád megyei uradalomban felcseperedő Molnár Pál az utóbbit választotta. Életútja habár kalandos, mégis inkább az önerőből feltörekvő tehetségről, a szépség melletti végtelen kitartásról, a világ sajátosan bölcs érzékelésének egyedi stílusú, páratlan kifejezőerejű művészetéről szól. A film szakít az emlékező pályatársakat, művészettörténészeket megszólaltató s közben a művész képeit beinzertáló portréfilmek hagyományával. Az alkotók célja, hogy illeszkedve Molnár-C. Pál képi és fantáziavilágához, valódi belső utazásban legyen része a nézőnek. Olykor beléphessen egy-egy festménybe, azokon át korszakokba, országokba, városokba. Hangulatok, ritmusok, életesemények, színek, kompozíciók mentén, a múlt-jelen-jövő rétegei között lépdelhessen, mint egy álomban.
