Antoni Muntadas spanyol médiaművész legújabb kiállítása szokványos dolgokat mutat meg, és épp ettől válik szokatlanná. A Situations (Helyzetek) című sorozat reptereken rögzített felvételek egymásmellettisége és egymásutánja: a különböző reptéri terek falai közt - folyosókon, kávézóban, váróteremben - üldögélő, járó-kelő, nézelődő emberek mint megannyi hangya zizegnek ide-oda. Helyzetek: az életét a nyüzsgő tömeg részeként élő egyén pillanatnyi és általános helyzete, a valahonnan valahova - de hova? - helyzete, a családi, lelki és mentális állapot, vagy ha úgy tetszik, magának az emberiségnek a helyzete sűrűsödik össze a felvételeken.
A képeken megjelenő körülhatárolt, ezzel együtt mégis elkülöníthető terek legtöbbször szándékolt kétértelműséggel operálnak. Az egyik felvételen csupán az utasok sziluettjét látjuk: mint megannyi arctalan árnyék. Ekkor egy kislány ugrálva suhan át a képen, a néző perspektívája megváltozik: az arctalanság mellé az egyedi sorsok nézőpontja társul. Van, ahol ketten-hárman csoportosulnak, nincsenek egyedül, míg a másik felvételen látható folyosón mindenki magányosan jár-kel, egyedüli kapcsolata másokkal a füléhez tapasztott telefon. Egy eszköz, amely bizonyos értelemben ugyan összeköt, de mégiscsak a hálózatok közösségének virtuális csigaházát hagyja maga után. Muntadas kedvelt témája a köz- és magántér társadalmi kereteken belüli kapcsolata, amelyet rendkívül izgalmasan interpretál. A repterek épületeinek üvegfala a szó szoros értelmében és szimbolikusan is jelképezi az ember és táj, ember és természet közti határt. Mintha csak egy színházi közeget látnánk, ahol kérdéses, hogy melyik oldal a nézőtér és melyik a színpad.
