Mindennek asztalnyi méretű makettjét és néhány, a projektet bemutató német kiadványt most a Néprajzi Múzeumba érkezett vándorkiállításon mi is láthatjuk. Kicsit hevenyészett a vendégeskedés, hiszen az angol és német nyelvű táblák mellett egyetlen magyar szövegű feliratot sem találunk ? igaz, fénymásolatban ott hever az asztalon a tablószövegek fordítása. Még jobban hiányzik néhány nagyobb méretű rajz, látványterv, horribile dictu egy monitoron bemutatott háromdimenziós modell, amiből a hazai közönség megérti a tervezett épület részleteit. Egyelőre azonban csak a PR-szöveget kapjuk. A névválasztás indoklását, azt az elkötelezettséget, ami a nagyhatalmi álmok helyett az egyetemet alapító egyik, illetve az Európán túli kultúrák értékeit először felismerő másik Humboldt-fivér szellemiségét kívánja átvenni. És azoknak a német kulturális, tudományos, művészeti intézményeknek ? könyvtár, kutatóközpont, egyetem, etnográfiai és történeti múzeum, intermediális központ, régészeti látványpince stb. ? a rövid leírását, amelyek a 2019-re elkészülő Humboldtforumban kapnak végleges otthont, vagy legalább rendszeres jelenlétet.
Valóban nagyívű az elképzelés, és ha sikerül mindazt megvalósítani, amiről ma a projekt mozgatói beszélnek, valóban világelső lesz a tudományokat és a művészeteket integráló, nyílt városi közösségi tér és tudásközpont Berlin szívében. Még akkor is, ha az építészek és főként a műemlékvédők tiltakoznak az ellen, hogy egy régen elpusztított, részleteiben nem ismert épület újra felépíthető-e úgy, hogy a végeredmény nem csupán látványos díszletszerű, stílusparádé. További kérdés, hogy a rendkívüli mértékű beruházás valóban jó befektetés a tudástársadalom jövőjébe, vagy az egykori császári palota látványának megidézésével mégis inkább a hatalmi ? igaz, kulturális nagyhatalmi ? reprezentáció felé fordul.
