Korniss Dezső a huszadik századi magyar festészet kimagasló alakja. Művészetével több szálon kapcsolódott a század nyelvújító, avantgárd művészeti törekvéseihez. Az 1930-as években fedezte fel Szentendrét és a környék településeit, ahol Vajda Lajossal közösen gyűjtötték programszerűen a népművészeti és helyi, tárgyi motívumokat. Céljuk egy sajátos közép-kelet-európai művészet létrehozása volt. Korniss Dezső számára nemcsak a bartóki életmű, hanem szülőföldjének, Beszterce városának és környékének zenei folklórja és népi kultúrája mindvégig inspirációs forrást nyújtott.
 |
A mostani kiállításon a hazai köz- és magángyűjteményekből kölcsönzött, ritkán látott művek mellett kevésbé ismert, de ugyanúgy fontos alkotásokat állítottak ki a korai archaizáló-kubisztikus kompozícióktól kezdve a két szentendrei korszakon, majd az Illumináció-sorozaton, a kollázsok, nagyméretű zománckalligráfiák, Metamorfózis-variációk, a 'Rezeda 9, a Rablók, meg a Pásztorok'-időszakán keresztül egészen a tiszta geometrikus absztrakció jegyében született művekig.
