A vágyak és álmok tájait festette

Képző

(MTI) - "A mesterről egyértelműen ki kell mondanunk, hogy a XX. századi magyar képzőművészet egyik legnagyobb alakja" - fogalmazott a kiállítást megnyitó beszédében Udvardi Erzsébet festőművész. Az egykori Bernáth-tanítvány hangsúlyozta, azért is nagy öröm a Bernáth-kiállítás, mert az utóbbi időkben az újszerűség, a modernség címszavai alatt inkább csak "az értéktelen harsogott", és szerinte azt népszerűsítik ma is a művészeti életben.
 
Udvardi Erzsébet elmondta: Bernáth Aurél osztályában tanulta meg azt az "örök érvényű igazságot" - amelyet mestere többször is megfogalmazott, könyveiben leírt -, hogy a mű értékét két tényező dönti el: "a szellem kvalitása és a formálás ereje". Ennél világosabban és tisztábban nem lehet a festészetről szólni - hangsúlyozta Udvardi Erzsébet, aki évtizedek óta Badacsonytomajon él és alkot, és akit - Egry József és Bernáth Aurél után - szintén a Balaton kiemelkedő festőjeként jegyeznek.
 
Bernáth Aurél: Riviéra

Nagy T. Katalin művészettörténész Bernáth Aurél munkásságát méltatva azt emelte ki, hogy az igazi tájfestő mindig "a maga lelkére formálja a látott tájat, s a nagyok általában "lírai indíttatású alkotók, inkább költők, mint regényírók". A művészettörténész szerint Bernáth Aurél "a vágyak és álmok tájait" festette, mintha részese akart volna lenni a csodának, ám ő sosincs benne a tájban, hanem annak mindig távoli szemlélője. Megjegyezte, hogy Bernáth tájképeinek üzenete "ijesztően aktuális": az ember kiűzetett a tájból, de a vágya élteti a hitre, a szeretetre, hogy része lehessen "a hegy és víz varázslatos összhangjának".

 
Az apátsági galériában szombaton megnyitották a tavaly elhunyt Kosáry Domokosnak, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökének grafikáiból és festményeiből összeállított kamarakiállítást is; ez a tárlat is augusztus 31-ig látható.