Rövidre szabott életében Vajda Lajos a magyar avantgárd művészileg legmaradandóbb életművét alkotta meg. Ahogy Berecz Ágnes művészettörténész, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának munkatársa írja az 1941-ben elhunyt művészről: "Ma már tudjuk, hogy Vajda művészete nem a magyar absztrakt festészet vagy az avantgárd, hanem a nyugati művészet magnum opusa. Azé a magát egyetemesnek tételező nyugati kultúráé, amely Vajda halálával szinte egyidőben ért véget. Amikor Vajda 1940 nyarán, a Szentendre feletti hegyen, szénnel csomagolópapíron életre keltett démonjaival viaskodott, a Párizst megszálló németek elől menekülő Walter Benjamin a történelem angyalával tette ugyanezt."
A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása közelebb szeretné hozni a száz éve született Vajda Lajos jellegzetes motívumokból álló, erőteljes képi világát a modern művészet iránt fogékony közönséghez. A közel 250 művet számláló válogatás budapesti és vidéki közgyűjteményekből, külföldi és hazai magángyűjteményekből került ki.
Kritikánk a tárlatról:
