Számos köztéri szobor dicséri keze munkáját - hazánkban csakúgy, mint külföldön -: ez anélkül is teljesen világossá válik a látogató számára Janzer Frigyes a Karinthy Szalonban szerdán megnyílt kiállításának megtekintésekor, hogy korábban behatóan tanulmányozta volna a művész munkásságát. Szobrai és kisplasztikái ugyanis tökéletes megmunkáltságukkal, harmonikus formáikkal még a galériában is köztérért kiáltanak. Mintha ott lennének csak igazán elemükben: ezt bizonyítják a kiállításon látható felvételek is, amelyeken a nekik rendelt szabad ég alatt mutatkoznak meg azok a történelmi alakok, akikbe a szobrászművész lehelt lelket, akiknek ő adott arcot.
Portréin szinte kézzel tapintható az alanyokkal való személyes, bensőséges kapcsolata, az a fajta, a feleket láthatatlan, de elszakíthatatlan szálakkal összefűző kötődés, amely képes élővé varázsolni a halott anyagot. Az igényes, aprólékos, minden kis részletet hűen követő vonalak többek közt József Attila, Illyés Gyula, Kodály Zoltán és Széchenyi István markáns vonásait rajzolják elénk: történelem, művészet és alkotói nagyság így olvad eggyé a szobrokban.
Janzer Frigyes azonban nem csak élethű portréival érdemli ki a figyelmet: a dinamizmust, ezzel együtt harmóniát képviselő, a nonfigurativitás felé elmozduló szobrai az emlékezet és részvét legtávolabbi szféráiba kalauzolnak, mélyen elgondolkodtatva a szemlélőt. A néha csak nyomokban felismerhető emberi alakok hol angyalként, félemberként, hol pedig rémisztő torzóként kényszerítenek minket múlt, jelen és jövő realitásainak torzításmentes felismerésére.
