Város-testek

Hogy ezek az erős vörösökkel és ragyogó türkizekkel, arany és okker, mélybarna és piszkosfehér felületekkel textilbe vitt városok a múlt vagy a jelen, esetleg a jövő helyei, az másodlagos kérdés. Egy életforma tudatos vizsgálatáról van szó. Arról, hogy a szoros testközelben élő, mozgó és létező, magukat kényszerűen individuumként megfogalmazó városlakók hogyan élik meg a környezetüket, akár ma, akár ezer éve.

 

 

A város története, ismert és rejtélyes múlt-fragmentjei, a látható utak és a láthatatlan hálózatok a föld alatt, a közlekedés és a lélek csapásirányai mind újabb és újabb rétegeket adnak hozzá a hétköznapok történéseihez, az érzékekkel megtapasztalható szerkezethez. Bornemisza Eszter maga festette textileket varr teli, azokra foltokat feszít, sűrűn teleírja olvashatatlan sorokkal, Leonardo dőlt betűs feljegyzései jutnak az eszünkbe, ahogy közelebb lépve egy-egy műhöz, böngészni kezdjük a rejtélyes felületet. Ábrák - néha matematikai, fizikai képletek -, egy portré, másutt régi újságkivágás, nemezszálak gubanca, hurkok és ház-sziluettek bogozhatók ki a sokféle réteg közül. Mégis, mindegyik mű rendkívül szigorú kompozíció, a geometria rendjében tartva burjánzik a sokféle képélmény. A felhasznált anyagok textúrája izgalmas feszültséget teremt a képeken, szinte a formáktól külön életet élnek, lázadnak a kompozíció világos szerkezete ellen.

 

Nem láttam még ennél nőiesebb, érzékenyebb kifejezését egy háznak, egy útnak, egy várostörténetnek. Bornemisza úgy alkot képet, hogy nem választja szét az érzéki élményt a fogalmi világtól. A képein ismétlődő, kör alaprajz Atlantisz ősi város-ideájára utal, de megjelenik a városalapító Romolus mitikus városfala, a porba rajzolt kör jeleként is, vagy mint Bábel széthulló rendjének utolsó racionális eleme. Ritkán ábrázol házat, kaput vagy falat, olyankor viszont az elemeket alárendeli a perspektíva itt alig érvényesíthető törvényének. A kép költészete nála a szabadvers törvényei szerint alakul, mégis klasszikus formai részleteket érzünk bennük. Elemi erővel fogja egybe a konstruktív kompozíció, a mitikus kifejezés és a textilben megtalált érzékiség rétegeit.