A víz alatti régészet Magyarországon a folyók és a tavak régészetét jelenti. A folyók évezredeken keresztül fontos szerepet töltöttek be a partjaikon élő társadalmak történetében. Nemcsak élelemforrások, hanem kommunikációs és szállítási csatornák is voltak. A vasútépítés előtt a folyami utak jelentősége meghaladta a szárazföldiekét. A nagy tengeri kikötők (például Marseille, Ostia, Alexandria, Hamburg) mind egy-egy nagy folyó torkolatához települt, mivel ezek a folyók biztosították kapcsolatukat a hátországgal. Jelentőségük ellenére a belső vizeket elhanyagolta a víz alatti régészeti kutatás, mely a tengeri régészetre koncentrált. Magyarországon a víz alatti régészet első lépései az 1980-as évek közepén történtek, de az első szisztematikus, hosszú távra tervezett kutatóprogram csak 2002-ben indult útjára. Napjainkban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezésében folynak víz alatti régészeti kutatások, melyeket a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat támogat szakmailag. A ?Víz alatti régészet Olaszországban és Magyarországon? című kiállítás Magyarországra vonatkozó része az utóbbi évek kutatási eredményeit foglalja össze. A kiállítás egyrészt arra irányul, hogy a magyar búvárrégészek megismertessék eredményeiket az olaszul beszélő közönséggel, másrészt szorosabb kapcsolatot, kutatási együttműködést alakíthassanak ki az olasz régész-kollégákkal, kiaknázva az Európai Unió nyújtotta lehetőségeket. A kiállítás helyszíne: Olasz Kultúrintézet 1088 Budapest, Bródy Sándor u. 8. A kiállítás látható: 2006. augusztus 3. - augusztus 25. Nyitva tartás: hétköznap 10-16 óra között
