A zenei előadás módjára utaló kifejezést, minden hangot röviden, elkülönítve játszani, Gáyor Tibor itt a képi elemek - Kandinszkij szerint: pont, vonal, felület - megjelenítésére alkalmazva használja, különös tekintettel a kiállítás témájára, a vonalra.
Munkásságának a '60-as évektől máig tartó következetes vonulatában a sík törése, osztása, térbe-hajtása (a tradicionális, fehérre alapozott festővászon színének-visszájának képbevonása, gazdag játékossága) központi szerepet kap. A kétdimenziós felület valós térbe-lépése, síkjának törése által valósul meg műveiben.
