Gyerekkori hősöm
Elöljáróban, a tisztánlátás végett leírom: kinőttem a Batmanből. Általánosban ott lógtunk a Gárdonyi téri (akkoriban Bertalan Lajos utca) antikváriumban, pár kapualjra a Bűvészbolttól (ma is várja az illúzió kedvelőit), nem tudva, hogy két emelettel feljebb lakik Cseh Tamás – igaz, akkoriban még nem hallgattunk Cseh Tamást, inkább Boney M.-et meg ABBA-t –, és nem a könyveket lapozgattuk, hanem a képregényeket. Batman, Superman, Spider Man, Hulk. Lapozgattuk és nézegettük a képeket, mivel a kiadványok szövege valami előttünk ismeretlen nyelven íródott. Skandináv nyelven, emlékeim szerint, hajmeresztő ékezetekkel.
Szüleim vették nekem a Pifet (francia képregényújság, Rahannal, Dr. Justice-szel, a Francia Kommunista Párt kiadásában, ezért lehetett kapni a Magyar Népköztársaságban) hétről hétre, én meg szorgalmasan jártam az antikváriumba, hogy becseréljem szuperhősös füzetekre. Kedvencem Batman volt. Nem tudom, miért. A képregények értékéről semmit sem sejtettem, pedig első kiadásúak szép számmal kerültek a gyűjteményembe, amely gyűjteményt, miután megkomolyodtam, és a rockgitározás mellett döntöttem, leadtam egy papírgyűjtésen.
Colin Farrell, az ír zseni
Noha a gengszterek (Sofia Falcone, illetve Oswald Chesterfield Cobblepot, azaz Oz, a Pingvin) küzdelme véres és brutális, elsősorban az csigázta a leendő nézőket, hogy a 2022-es új Batmanben bemutatkozó Colin Farrell új Pingvin-maszkja miként alakul a minisorozatban. Jól vizsgázott, igaz, a merev tokarész élettelen, nem segíti a színész játékát.
Márpedig az ír sztár nagy játékos, pontosabban nagy színész. Elég a Beavatásra (Al Pacinóval), a Gyilkos ösztönre (Anthony Hopkinsszal), a London Boulevard-ra (Kira Knightley-val) visszagondolni, no meg a Woody Allen írta-rendezte Cassandra álmára (Ewan McGregorral), a két Martin McDonagh írta-rendezte mozira, az Erőszakikra és A sziget szellemeire (mindkettőben Brendan Gleeson partnere).
A küllemében Stingre emlékeztető Martin McDonagh a kortárs dráma kiemelkedő alkotója (Vaknyugat, A kripli, Leenane szépe), aki nem mellesleg Oscar-díjas filmes, első rendezése, a Six Shooter (Brendan Gleeson főszereplésével) elnyerte legjobb rövidfilmnek járó szobrot. Másodjára az Erőszakikat vitte vászonra. Farrell állandó színésze, amennyiben A hét pszichopata és a si-cu-ban (Sam Rockwell, Woody Harrelson, Christopher Walken, Harry Dean Stanton, Tom Waits) is játszik, a már említett két mozi mellett, az összesen négy McDonagh-nagyjátékfilmből.
Batman-filmtörténelem
Batman mozis kalandjai az 1943-as és ’49-es két rövidfilmmel kezdődtek. (Most kizárólag élő szereplős mozikról szólok, rajzfilmekről nem.) 1964-ben megihlette Andy Warholt, aki megcsinálta a Batman Dracula című fekete-fehér némafilmjét. Két évre rá, az éppen futó tévésorozat sikerét meglovagolva, forgattak egy mozifilmet. E filmben szerepelt az összes gonosz: Pingvin, Rébusz, Joker meg Robin és a Macskanő.
Innen ugorjunk a közelmúltba.
Joel Schumacher Val Kilmerrel és George Clooney-val vitte vászonra a denevérember kalandjait. S elkövetkezett a nagy megújító, Christopher Nolan, aki a Mementóval és az Álmatlansággal bizonyított Hollywoodban. A Batman trilógia főszereplője Christian Bale volt, Joker pedig az alakításáért posztumusz Oscar-díjat érdemlő Heath Ledger. Eztán a denevérember sem kerülhette el DC Comics balfogását, hogy minden képregényhőst beszuszakoltak Az igazság ligájába. Zack Snyder rendezésében Ben Affleck játszotta Bruce Wayne-t. 2019-ben megszületett a spinoff, a Joker, Joaquin Phoenixszel a címszerepben, a vígjáték-specialista rendező, Todd Phillips idén már a folytatást is letette az asztalra.
2022-ben zajlott a második Batman trilógia debüt részének premierje. Batman – Robert Pattison, Pingvin – Colin Farrell, Carmine Falcone, főgengszter – John Turturro. A bemutató után a HBO megrendelte a spinoffot. A Pingvin producere a tervezett trilógia író-rendezője, Matt Reeves.
Amikor megkérdezték: miért nem szerepel a sorozatban Batman, így válaszolt: „A Batman-film eseményei után egy héttel járunk. A város nagy része romokban, a rendőrség sem tud eljutni sehova, mindenhol felüti a fejét a bűnözés, nagyon-nagyon veszélyes időszak ez. Batman is ott van valahol, próbál megbirkózni azzal, ami történt, és amiért részben magát hibáztatja.”
Keresztapa vagy keresztanya
A Batman nélküli világ, pontosabban a New Yorkra kísértetiesen emlékeztető Gotham, nyomasztóan deszakralizált. Isten híján szeretet sincs, a hedonizmus, a pillanatnak élés hajt mindenkit. Sokaknak aztán tényleg elérkezik az utolsó pillanat. Olyan, mint egy reménytelen rémálom, amiből nincs felébredés. Mivel mindenki negatív figura, nem pusztán esendő, hanem erőszakos, gyilkos, bűnöző, bajos az azonosulás. Jobb híján Oznak, a Pingvinnek drukkolunk, aki Carmine Falcone jobbkeze volt, annak halála után azonban a keresztapa helyére pályázik, s a legnagyobb természetességgel lövi agyon a néhai maffiafőnök fiát.
Néha pedig Pingvin ellenlábasáért, a sorozatgyilkosság vádjával lesittelt Falcone lányért, Sofiáért (Cristin Milioti) szorítunk. Meglehet, teljesen eszelős, totál agresszív, de Oz sem jobb nála. Ráadásul mindketten pszichotikus szülőkkel (Mark Strong, Deirdre O’Connell) megvertek. Persze ott van még a jobb sorsra érdemes kamasz, Victor Aguilar (Rhenzy Feliz), akinek a Pingvin megkíméli az életét, ráadásnak tanítványául fogadja. Romlott persze ő is, lévén tolvaj, de mégis csak gyerek – már életkorát tekintve.
Képregényből mozgóképregény
A képregény felhőcskéibe, ugye, nem fér annyi szöveg, hogy mélységet adjon a cselekménynek. Ráadásul a hangutánzó szavak, mint Pow, Bumm, Zap, Yeah, Ugh… foglalják a helyet. Na már most, ezt átemelni egy másik műfajba, jelesül élő szereplős játékfilmbe, éppen vékonyka gondolatisága okán, bajos. Leszámítva, ha akciófilm a végeredmény. Ám a Batmanbe minduntalan többet látnak, szuszakolnak a producerek, mintha ott rekedtek volna kamaszként a Gárdonyi téri akvárium polcai közt.
Ennek megfelelően a forgatókönyv (vezető író: Lauren LeFranc) meglehetősen sokat használja a visszaemlékezéseket, így bővítve a történetet, igyekezve árnyalni a figurákat. Bizony, a képregényalakok esetében ismeretlen a jellemfejlődés. A flashbackek azonban ellopják az időt az akcióktól. Nagyobb gond, hogy a cselekményvezetés semmi váratlant nem hoz. Mindig az történik, mindenki azt csinálja, amit előre várunk.
Meglehetősen kevés kameramozgás, sok a fix plán. Ennek megfelelően klasszikus a vágás: totál-szekond-közeli, ansnittes képek. Főleg a színészi arcra koncentrálnak, ami tévés sugárzás esetén üdvös. Kis mélységélességgel emelik ki az arcvonásokat a kulisszából. Némi David Fincher-hatás érződik, csak nem locsolták fel az aszfaltot, nem esik folyton az eső. Helyette hajnali hideg, párálló lehelet erősíti az állandó éjszaka nyomasztó hangulatát.
Gothamban nem csupán az utcákon, a belső terekben sem kel fel sosem a nap. Darran Tiernan operatőr ezt azzal erősíti, hogy alig-alig deríti az arcokat, így az ellenfény, a díszletvilágítás erősebb. Színészileg ötös a produkció. Ez ugyebár Hollywood mindenkori fő erőssége, a hiteles, karakterazonos figurák. Nem kizárólag a főszerepekben.
A sztorit az esetleges folytatás reményében nyitva hagyták az alkotók.
