Az Iráni Kulturális Örökségi és Turisztikai Szervezet (ICHTO) szakemberei egy nemzetközi összeírás és regisztráció kapcsán tanulmányozták az iráni templomok papírjait, és ezekben bukkantak rá először Kelet-Azerbajdzsán északkeleti tartományában lévő Szent István templom csontvázaira. Ezután helyszíni vizsgálat következett, ahol nagy műgonddal emelték ki a csontokat a sírkamrából - majd elrendelték a templom teljes felújítását is. A Szent István templom Irán második legfontosabb örmény temploma (míg az első a nyugat-azerbajdzsáni Qareh Kelisa, azaz a Fekete templom). A csontokat iráni szakértők közreműködésével tárták fel - ugyanis a hely állapota miatt ezek is komolyan károsodtak-, majd az örmény egyház képviselőinek jóváhagyásával és jelenlétében a Kelet-Azerbajdzsáni Prelátusságra szállították, a templom restaurálásának idejére. Az első vizsgálatok alapján annyi már biztosan elmondható, hogy azok egy erős testfelépítésű, 50 év körüli férfi maradványai nagyjából 2000 évvel ezelőttről.
A felfedezésről az iráni örmény érsek - aki egyben a Teheráni- és Észak-Iráni Prelátusság feje is - hamarosan levelet juttattott el az iráni hírügynökségeknek, kérve az egyház szakértőinek bevonását a maradványok részletes vizsgálatába, hogy minden kétséget kizáróan megbizonyosodhassanak arról, hogy a templomban talált doboz tényleg valamelyik apostol, vagy pedig Keresztelő Szent János maradványait tartalmazza-e. Az érsek az ügyben kikérte az örmény történész, Davar Yareshti tisztelendő szakvéleményét is, aki szerint először 972-ben, a Jolfai Szentháromság Érsekség pusztulása után találták meg a romok közt a szent maradványokat tartalmazó dobozt és egy tekercset a templom főoltára alatt. Ekkor azt a Szent István templom püspökének adták, ahol a tekercset áttanulmányozták - ennek alapján gondolják, hogy Keresztelő Szent János csontjait rejti a doboz.
Az érsek szerint a maradványok történeti értéke felbecsülhetetlen. Az egyházi hagyomány szerint - ahogy erre a levélben is hivatkoznak - amikor például Gregor konstantinápolyi pátriárkát kinevezték, akkor Ghiondios püspök nekiadta a szent csontjainak egy részét, ami később Mush városába került, ahol ezekből Keresztelő Szent János legfőbb kultuszhelyét hozták létre. A következő évszázadokban a csontokat folyamatosan költöztették, hogy megóvják azokat, míg nem sokkal 1676 előtt a maradványokat megmutatták egy arra járó francia utazónak, Jean-Baptiste Tavernier-nek (1605-1689) is, aki szerint a doboz Krisztus egyik apostolának maradványait rejti.
Az iráni tisztviselők és kulturális örökségvédők szerint ez az eset talán elég lehet ahhoz, hogy az UNESCO figyelmét is a templomra irányítsa, és az végre felkerülhessen a világörökségi listára is.
