A párizsi múzeumnak Keserü életművéből ez az első szerzeménye, amit a Centre Pompidou Baráti Kör Alapítvány Nemzetközi Csoportjának részeként működő Közép-Európa Akvizíciós Bizottság tagjai vásároltak meg az intézmény számára. A közép-európai egyike a nyolc nemzetközi regionális bizottságnak, amelyek a modern és a kortárs kollekció bővítését segítik. A magyar művész festményének a múzeumi gyűjteménybe kerülését továbbá Rodica Seward, a párizsi Tajan aukciósház igazgatósági elnöke és a budapesti Kisterem Galéria támogatta. A Rekonstrukció 2018-ban szerepelt a Tajan által kezdeményezett és válogatott Magyar avantgarde című kiállításon Párizsban. 

Egy lendületből átfestve

Az 1933-ban Pécsett született Keserü Ilona az 1960-as évek közepén induló neoavantgárd művészgeneráció egyik legkiemelkedőbb képviselője, az Iparterv-csoport tagja. Mintegy hetven évet felölelő életpályája során számos díjjal ismerték el munkásságát, 2000-ben Kossuth-díjat kapott, 2014-ben a Nemzet Művésze lett.

Keserü Ilona Rekonstrukció című műve egy az 1960-as évek elején készült, majd nem sokkal később átfestett kép egy lendületből készült variációja az eredeti festményről fennmaradt fekete-fehér reprodukció tanúsága szerint. Keserü pályája elején többször előfordult, hogy ha éppen nem állt rendelkezésre üres festővászon, egy kész képét átfestette, akkor is, ha nagyon jónak találta az alapfestményt. A kép fő motívuma a természeti jelenségek által (szél, víz növények) előidézett vagy akár a véráramlás inspirálta, függőlegesre állított, mozgó-áramló, ritmikus hullámvonal, mely Keserü művészetének egy kedvelt, vissza-visszatérő alapeleme. A festmény rajzolt hatású vonalhullámai fehér alapon intenzív színek, kékek, bíborok és lilák, amelyek kapcsolatot teremtenek mind az ezt a motívumot használó más festményekkel, mind a hasonló monokromatikus tus- és diópác rajzokkal.

„Gubanc” mint művészi képlet

Keserü művészetére jellemző, hogy képeihez, motívumaihoz vissza-visszanyúl, inspirálódik belőlük, újragondolja őket. Ő így fogalmaz:

„Más festők életművének alakulását figyelve korábban én is hajlamos voltam arra, hogy azok alkotóihoz hasonlóan lineáris »korszakokra« tagoljam működésemet, de a létrejött rajzok és képek ellenszegültek. Eléggé sokára értettem meg, hogy alapmotívumom, a GUBANC egyben művészi munkálkodásom térbeli ábrája, képlete is. Minden visszatér és ismétlődik, de nem a spirál szabatos és megnyugtató rendjében, hanem a váratlan eltűnések, felbukkanások, ívek, hurkok, kibonthatatlan csomók és omló áradások egyre, szertelenül változó halmazában. Hajlok rá, hogy ezt a másságot egy hiteles asszonyi létezés és tevékenység megtestesüléseként fogadjam el, fenntartva az állandóan, bennem e percben is zajló változások mindenkori jogát a szabad megnyilvánuláshoz.”