Keserü Ilona szív alakú sírkövei

Keserü Ilona életművének egyik sarokpontja a középen, nagy ívben befűződő hullámvonal, amely 1964-től jelent meg a művészetében, és akkor vált igazán fontossá, amikor 1967-ben a balatonudvari temetőben 18. századi, málladozó, szív alakú homokkő sírköveket fedezett fel.

Mint a kiállítást nyitó kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, ez a motívum komplex, esszenciális szimbólum, amely a lovak gerincétől kezdve a tenger hullámain át a dombok között húzódó völgyekig változatos képzettársításokat enged meg.

A festő tanítványa, Barabás Zsófi képzőművész elmondta, hogy Keserü  1967-ben parasztbarokk emlékek iránt érdeklődő építész barátját kalauzolta a tó körül. Korábban is ismerte már ezeket a sírokat, ám ekkor hirtelen fontossá váltak számára. Sem fotókat, sem rajzokat vagy vázlatokat nem készített a sírokról, hazatérve azonban elkezdte ezt a motívumot rajzolni: szinte folytak belőle a hullámzó alakzatok. „Hirtelen nem volt semmi közelibb, fontosabb számomra a világon, mint ezek a gömbölyödő, ívelt, két- vagy háromkarélyos, nagy, földbe ásott kősütemények” – emlékezett később.

Keserü a szív alakú sírkövekben azt a formát látta meg, amelyet 1964 óta már annyiszor megfestett a képein. Így mesélt erről: „Az ismert formák nagy erővel hatottak rám. A szív alakú sírkövek körvonala, felülete hirtelen jelentőssé vált számomra. Visszatekintve már megvannak a korábbi képekben a sírkőformák előzményei a hullámos, barokkos formákkal meg az áramlás formáival.”

A Balatonudvari melletti focipályára installált fotókiállítás tíz lightboxban, húsz fotóval mutatja be, hogy a hullámvonal hogyan jelent meg a hét évtizedet felölelő életműben. A kiállítás kurátora, Zsikla Móni elmondta: úgy válogatta a fotókat, hogy időben és mediálisan egyaránt átfogóan bemutassák Keserü motívumhasználatát. Míg a művészi életművek jellemzően lineárisan haladnak előre, Keserüét ciklikusnak vagy körkörösnek nevezhetjük, amelyben bizonyos motívumok időről időre újra felbukkannak vagy fontossá válnak. A kerek évforduló apropóján a Q Contemporaryba szervezett retrospektív kiállítást is e motívumokra fókuszálva valósította meg a kurátor. (Erről itt írtunk: Keserü Ilona hét évtizede a labirintusban – Így készül a Q Contemporary kiállítása.)

Keserü számára a népművészet is fontos forrás, amelynek mindig az univerzalitását hangsúlyozza. Határozott nyomot hagyott benne az a minőség, amelyben az elmúlt korok és az aktuális jelen szimultán tud megjelenni. „A bennem működő, az egyetemességhez való kapcsolódási pontok, kereső ösztönök teljes határozottsággal és szenvedéllyel képesek kötődni egyes megtalált tárgyi jelekhez, amelyek között élünk, amelyek elmúlt korok, egymásba épült kultúrák által jóváhagyott és továbbadott, esetleg elhomályosodott lényeget hordoznak” – mondta erről.

Fehér Dávid művészettörténész szerint az Iparterv-generáció számára, amelyhez Keserüt is sorolhatjuk, kulcsfontosságú kérdésként fogalmazódott meg a lokális és a globális, valamint az egyetemes és a nemzeti kapcsolatának dilemmája. Az, hogy miként lehet valami nemzetközi kontextusban érvényes annak a kulturális közegnek az összefüggésrendszerét is tükrözve, amelyből származik. Keserü Ilonánál az Európai Iskolához, főként Korniss Dezsőhöz való kapcsolódás révén vált világossá, miként lehet ezt megvalósítani.

Valkó Margit, a Kisterem Galéria tulajdonosa elmondta: Keserü nemzetközi színtéren is egyre ismertebb, amit jól mutat, hogy az elmúlt években az 1969-es, Falikárpit sírkőformákkal című textilmunkáját a New York-i Metropolitan Museum of Art vásárolta meg, 2021-ben szerepelt a párizsi Pompidou nőművészeti csoportos kiállításán, és ma a Kisterem Galéria mellett már egy londoni intézmény is képviseli.

A megnyitón Ernszt András Keserü oktatói tevékenységéről mesélt. Hangsúlyozta, hogy a pécsi művészképzés sokat köszönhet neki, aki izgalmas időszakban kapcsolódott be az ottani életbe. 1983-ban került vissza Pécsre, és hozta létre mesteriskoláját, amely gyakorlati képzésre épült, és azt próbálta előmozdítani, hogy a hallgatók teljesen szabadon alkothassanak. Ebből az iskolából nőtte ki magát 1995-ben az első művészeti doktori képzés Pécsett, ami lehetővé tette, hogy a felsőoktatásban működő oktatókat képezzenek.

2007-ben mesterkurzust is indított, amelynek résztvevői, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Doktori Iskolájának hallgatói tanáraik vezetésével ipari léptékű térben táblaképnél nagyobb festményeket és színes térbeli műveket alkottak. Mivel a festészet monumentális erejének kifejezésére ma már nem mindenhol ritkán adódik lehetőség, a Színerő/Léptékváltás projekt egyedülálló lehetőséget teremtett és szemléletbeli léptékváltást eredményezett.

A most nyíló kiállítás is igazolja, hogy Keserü Ilona az Iparterv-generáció egyik legautentikusabb hangja, és például a sírkőmotívum megtalálásával, újra- és újraírásával olyan egészen sajátságos, a lokális hagyományokból táplálkozó, de nemzetközi összefüggésrendszerben is értelmezhető vizuális világot alakított és bontott ki, ami a mai napig erőteljesen hat.

A balatonudvari focipályára installált tíz lightbox húsz fotóreprodukción prezentálja azt, hogy a művész a rátalálás évétől, tehát 1967-től hogyan kezdte el használni ezt a motívumot. Zsikla Mónika elmondta: úgy válogatta a fotókat, hogy megvilágítsák a nézők számára a motívumhasználat komplexitását. Keserü olykor önálló motívumként, máskor sziluettként használta a középen befűződő hullámot, olykor többszörözte, máskor egymás mellé illesztett ilyeneket, és nemcsak festette őket, hanem a kollázsaiban is megjelentek.

A július 30-ig látható balatonudvari kiállítás a MODEM és az Együtt Balatonudvariért Egyesület együttműködésében és a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával valósult meg.

Fotók: Vigh Levente / MODEM

#fókuszbanaBalaton