A Trafó Kortárs Művészetek Háza és a MU Színház 2005-ben alapította meg a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak, alkotóinak elismerésére és népszerűsítésére a Lábán Rudolf-díjat alapított. A XX. századi európai modern táncművészet legjelentősebb újító személyiségéről. A zsűri a 2012-es év során Magyarországon bemutatott táncelőadásokat tekintette meg - majd a tagok megnevezték azt a nyolc produkciót, melyet méltónak tartanak a Lábán Rudolf-díj elnyerésére.
A kritikusokból és szakújságírókból álló testület tagjai Artner Szilvia újságíró, kritikus, Fuchs Lívia tánctörténész, tánckritikus, Halász Tamás kritikus, muzeológus, Koren Zsolt újságíró, szerkesztő, Králl Csaba tánckritikus, Kutszegi Csaba szerkesztő, tánckritikus, Péter Márta tánckritikus, Rényi András esztéta és Százados László művészettörténész voltak. A zsűri közvetlenül a díj átadása előtt titkos szavazással döntött arról, hogy mely két produkció alkotója kapja meg az elismerést. A nyolc nominált alkotás közér a Hodworkstól az ?Ahogy azt az apám elképzelte?,a Frenák Pál Társulattól a ?Hymen?, az Artus Stúdiótól a ?Száz ölelés?, a Gergye Krisztián Társulattól a ?Trilógia maraton?, a Budapest Tánciskolától az ?Útszeretők?, a Tünet Együttestől a ?Voks?, a Természetes Vészek Kollektívától a ?Végtelenbe zárva?, valamint a Színház-és Filmművészeti Egyetem hallgatói által színre vitt ?Toldi? című előadások kerültek be.
Végül a szakmai kuratórium döntése szerint Árvai György Végtelenbe zárva és Szabó Réka Voks című rendezése érdemelte ki a 2012-es év legkiválóbb táncelőadásának járó Lábán Rudolf-díjat. Az elismerést az alkotók május 22-én, szerdán vették át a Tranzit Art Caféban tartott ünnepélyes díjátadón. A Lábán Rudolf-díjjal járó szobrot és emlékplakettet Kováts Adél színművész és Orlai Tibor producer adta át a díjazottaknak.
Lábán Rudolf táncos-koreográfus, táncelméleti kutató 1879-ben született Pozsonyban, tanulmányait Budapesten, Párizsban, Bécsben végezte. Első iskoláit 1910-ben Münchenben és a svájci Asconában alapította, később Zürichben, Nürnbergben, Stuttgartban, Mannheimben, Hamburgban, Berlinben és Angliában dolgozott. Az ő nevéhez fűződik az ?ideális? táncszínház modellje, a térharmónia-elmélet és a kinetográfia, vagyis a táncjelírás is. Számos intézményt, mozgásstúdiót alapított, ahol tanítványai tovább folytatják az általa elkezdett tevékenységet.
