Ivanova-Skoblikova Sofiát már láthatta színpadon a magyar közönség, hiszen fellépett a Müpában a Girls in Focus esten, a Trójai játékok című darab női változatában, és turnézott az Operát az Operából! sorozaton is. Saját azt mondja: nem is pihenni érkezett, ellenkezőleg.
Öt évvel ezelőtt diplomázott a neves Vaganova Akadémián, és már akkor kapott egy budapesti ajánlatot, de nem élt vele. "Ha az ember itt tanul, egyfolytában azt hallja, hogy csak 'egy színház' van a világon, ez pedig a Mariinszkij. Nem is kérdés, hogy abban a pillanatban, amikor ott kap szerződést, nem is hezitál. Ráadásul már nagyon sok ismerősöm és barátom dolgozott ott, olyan volt, mintha hazamenne" - mesélte erről az időszakról.
Ugyanakkor minden évben felmerült benne a magyarországi meghívás elfogadása, és 2018-ban érett meg a helyzet a váltásra. Ebben nem pusztán a hazai együttes repertoárja játszott szerepet: "Tősgyökeres szentpétervári vagyok, ott élt a dédnagyanyám, a nagymamám, az édesanyám, szeretem is, de a második legkedvesebb hely a világon számomra akkor Budapest lett. Az építészet, a hidak, az esti kivilágítás - csodaszép. Megérkeztem, körülnéztem, és azt vettem észre, hogy jól érzem magam. Egyszerűen hangzik, de nem olyan könnyű ilyen helyet találni."
A város mellett az új feladatok is vonzották: az, hogy Budapesten egyszerre táncolhat nagy klasszikus darabokat és moderneket is. "Impulzív és temperamentumos vagyok, s bár szívesen formálok meg líraibb szerepet is, közelebb áll hozzám az, amihez tűz kell. Szeretem, amikor erős nőt kell megjelenítenem a színpadon. Ugyanakkor fontos az is, hogy technikailag kihívást jelentsen az adott mű. Erősnek lenni a színpadon számomra azt jelenti, hogy a nézők az én energiámból is visznek haza valamit" - jelentette ki.
Kosyreva Diana a Bolsoj Színházból érkezett hozzánk. Minden nehéz helyzetet bevállal, és sorra kiderül, hogy ezekben képes helytállni. Céltudatos, lenyűgöző munkabírású, igazi krízismenedzser. "Ez már a harmadik közösség, amihez tartozom. Először a Kaszatkina-Vasziljov Klasszikus Balettszínházban voltam első magántáncos, aztán részt vettem néhány nevesebb balettversenyen, a Bolsoj Színházban pedig öt évig dolgoztam. Van, akit örömmel tölt el a stabilitás, a kiszámíthatóság, van, aki egész életét ugyanannál az együttesnél éli le. Én nem így vagyok ezzel, nekem mindig kell valami új."
Kosyreva nemcsak a színpadon, de a színpadon kívüli világban is folyamatosan keresi az új lehetőségeket -Európában és Oroszországban élni gyökeresen más, nemcsak táncművészként, hétköznapi emberként is. Egy ekkora váltás új perspektívákat nyit: új nyelvet ad, új kultúrát. Pályáján a budapesti szerződés volt az első, amely erőlködés nélkül érkezett. Korábban minden feladatért meg kellett küzdenie: "Folyamatosan jöttek a lehetőségek, be kellett ugrani valaki helyett egy-egy szerepbe, gyorsan kellett tanulnom, fejlődnöm, és én minden ilyen helyzetet ki is használtam. Néhány ilyen, megelőlegezett bizalmon alapuló beugrás után kiderült, hogy meg tudom oldani a nehezebb feladatokat is. Hirtelen jött minden, gyorsan kellett döntenem."
A fiatal balerina számára itt a legizgalmasabb tennivaló a modern repertoár elsajátítása. "A karrierem elején a bravúrszerepek érdekeltek, majd a líraibb karakterek vonzottak. Ma már elmondhatom: eleget táncoltam ahhoz, hogy ne így gondolkodjam. Megvan a fekete és a fehér hattyú is, táncoltam Giselle-t, voltam Kitri, és sorolhatnám. Mindegyik típusú szerephez más-más érzelmeket kell önmagunkban megtalálni és a felszínre hozni, de mára már felgyűlt bennem annyi színpadi- és élettapasztalat, hogy mindenhez találok fogódzót."
Budapesten a GIF (Girls in Focus) című balettesten debütált. "Már az első próbákon rádöbbentem, hogy Oroszországgal és a Bolsojjal ellentétben Magyarországon nagyon jól tudják táncolni a modern stílust. Számomra óriási kihívást jelentett ezt megtanulni, ráadásul rendkívül gyorsan, egy nagyon intenzív próbaidőszak alatt. Tetszett a koreográfia, nagyon szerettem ezt a munkát."
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
