Tadeusz Słobodzianek napjaink egyik legjelentősebb lengyel drámaírója, tanár, rendező, dramaturg, színházkritikus, a Wierszalin Társulat és a varsói Dráma Laboratórium megalapítója. Słobodzianek nem csupán geográfiai értelemben a határvidék írója, hanem egy átmeneti időszak, a XX. század végének és az ezredforduló korának krónikása. Słobodzianek legtöbb drámája e zűrzavaros kornak, összekeveredett értékeknek és megzavarodott világnézeteknek görbe tükrét tárja elénk.
Tadeusz Słobodzianek műveit eddig több mint harminc irodalmi és színházi díjjal tüntették ki. Háromszor nyerte el a lengyelországi Kortárs Darabok Versenyének fődíját, kétszer az edinburghi Nemzetközi Színházi Fesztivál Fringe First díját, míg 2010-ben A mi osztályunk című darabjáért elnyerte a rangos lengyelországi NIKE irodalmi díjat ?Az év legjobb drámája? kategóriában. Műveit a világ legjelentősebb színpadain játsszák. A mi osztályunk ősbemutatójára 2009-ben a londoni Royal National Theatreben került sor, azóta Varsóban, Barcelonában, Torontóban, Philadelphiában, de több hazai és határon túli színházban is műsorra tűzték.
A mi osztályunk egy iskolai osztály diákjainak sorsát követi, tíz lengyel és zsidó diák személyes elbeszélésének és megrendítő visszaemlékezésének tükrében mutatja be hazája részvételét a XX. század borzalmaiban 1925-től napjainkig. A felhőtlen gyermekkor küszöbén kitör a világháború, az osztályt először a bolsevik diktatúra, később a fasiszta terror, majd ismét a kommunista önkény szakítja ketté. A különféle ideológiák elterjedésével elmélyülnek a kölcsönös ellentétek, a jóbarátok árulások aktív résztevőivé és az egymás elleni erőszak áldozataivá válnak, kezdeti gondtalan közös játékuk a felnőttkor elérésével rémtörténetek sorává alakul. Az autentikus események részleteit felhasználó darab nem csupán a XX. századi komplikált lengyel-zsidó-német-orosz kapcsolatok elé kíván tükröt állítani, hanem egyetemes üzenetet hordoz az emberek közötti megértés ? és megértés szándékának ? hiányáról, illetve arról a történelmi folyamatról, midőn az ártatlan tréfák, felelőtlen kijelentések és jelentéktelennek tűnő konfliktusok észrevétlenül egymás iránti nyílt színi gyűlöletté alakulnak át. A mi osztályunk megrázó elbeszélés az egyéni és közös bűnről, a felelősségről, az igazságról, melyre úgy tűnik, senkinek nincs szüksége.
A mi osztályunk bemutató kapcsán Guelmino Sándor, az előadás rendezője elmondta: ?Ezt az előadást csak olyan színészek tudják sikerre vinni, akik egymást jól ismerő, összetartó, együttműködésre képes közösséget alkotnak. Olyan színészekkel, akiket nem ismerek, akikkel nem dolgoztam több évet együtt, A mi osztályunk színrevitelét nem is vállaltam volna. Ez a darab önmagában túl nagy falat ahhoz, hogy ne egy társulat biztonságában dolgozzunk.?
Az új évad második bemutatója Molnár Ferenc Játék a kastélyban című klasszikus vígjátéka lesz. A darab keletkezésének történetéről tudható: Molnár Ferenc nászútjáról visszaérkezve Bécsbe két egymásba nyíló szobát nyittatott színésznő feleségével a Hotel Imperialban. Darvas Lili egész nap a német nyelvet gyakorolta, fáradhatatlanul: ugyanazt a sort akár ötvenszer is elmondta egymás után Az Orleans-i szűz, a Barnhelmi Minna című darabokból, vagy éppen Goethe Egmontjából. Molnár egy délután hazatért szobájába Ruttkai Györggyel. A szomszédból Darvas hangját hallották, pontos németséggel, és hiteles természetességgel azt mondta: ?Szeretlek! Szeretlek!? Mindketten megdöbbentek. Kinyitották az ajtót, ott találták Lilit dr. Hockkal, a nyelvtanárral.
Állítólag ez adta az ötletet Molnár kétségtelenül legvirtuózabb vígjátékához (többek között erre utal az ?anekdota három felvonásban? műfaji megjelölés is). A Játék a kastélyban története szerint Turai (Kardos Róbert) és Gál (Honti György), a híres operett-szerzőpáros egy olasz tengerparti nyaralóba érkezik a fiúkként istápolt ifjú zeneszerzővel (Mikola Gergő), hogy a kész új darab hírével meglepjék a primadonnát (Danis Lídia), aki nem mellesleg a tehetséges komponista mennyasszonya. Meglepődni azonban nekik lesz okuk, amikor a papírvékony szállodai falaknak hála fültanúi lesznek a művésznő és egyik színészkollégája (Crespo Rodrigo) szerelmi légyottjának. Megmenthető-e az operett, elkerülhető-e a botrány, meg lehet-e kímélni a fiatal szerelmest a csalódástól?
Turai és Molnár Ferenc mindenesetre teljes színházi arzenálját, összes trükkjét beveti a siker érdekében, és ezzel kezdetét veszi az igazi színpadi bravúrról szóló bravúros komédia, melyben szétválaszthatatlanul összegabalyodik valóság és látszat, igazság és hazugság, élet és színház.
Guelmino Sándor a Játék a kastélyban premierrel kapcsolatban elmondta: ?Nagyon szeretem ezt a Molnár-vígjátékot. Újvidéken, ahol felnőttem, gyerekkoromban a színház legnagyobb vígjátéksikere a Játék a kastélyban volt. Ha nem sikerült, esetleg megbukott egy új bemutató, mindig ez az előadás volt az, amely kihúzta a színházat a bajból, lényegében levehetetlen volt a műsorról. Több mint húsz éven keresztül tartották folyamatosan repertoáron az előadást. Azóta számtalan rendezésben láttam, de valamennyivel kapcsolatban maradt bennem egyfajta hiányérzet, az újvidéki élmény maradt az igazán meghatározó.
Minden rendezőnek van pár olyan darab a fejében, amelyről tudja, ha eljön a megfelelő alkalom, szeretné megrendezni. A Játék a kastélyban számomra ezek közé tartozik. Néhány évvel ezelőtt egy másik színházban körvonalazódott ugyan annak a lehetősége, hogy megrendezzem az előadást, végül mégsem valósult meg ez a terv. A Jászai Mari Színházban most minden szempontból optimális a helyzet. Molnár Ferencet, egész pontosan ezt a fajta társalgási vígjátékot játszani, elegancia és egy bizonyos játékstílus kérdése. Ez alapfeltétel. Ennek hiányában nincs értelme ezzel a darabbal foglalkozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy ilyen típusú vígjáték szerepeinek eljátszására nem minden színész alkalmas. A Jászai Mari Színház Játék a kastélyban című előadásának színészei, igen! Úgy gondolom, sikerült megtalálnunk az ideális szereposztást. Néhány évvel ezelőtt rendeztem itt A testőrt. A siker, melyet azzal az előadással elértünk, minden reményre feljogosít bennünket a Játék a kastélyban kapcsán. És azon túl, hogy reményeim szerint a nézők nagyon fogják szeretni ezt az előadást, azt hiszem, mindannyiunk számára külön öröm, hogy egy igazi ?színházi témájú? darabbal dolgozhatunk.
A Játék a kastélyban számomra elsősorban arról szól, milyen valódi ereje van a színháznak, arról, hogy a színház sokszor valóságosabb valóságot képes produkálni, mint maga az élet. Ehhez pedig, nekünk színészeknek, rendezőknek nagyon sok közünk van, hiszen nap mint nap ebben élünk. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jóleső érzés, ha még nevetni is tudunk magunkon. De ami talán a legfontosabb, ha ez az előadás Molnár Ferenc szellemében tud megvalósulni, megmutatja majd, mi is a színház csodája!?
Fotó: A mi osztályunk című darab olvasópróbája/Jászai Mari Színház ? Népház/Prokl Violetta
