Kétezeréves emlékek Óbudán

Mióta működik az Aquincumi Múzeum?

Az idén ünnepeljük az intézmény fennállásának 120. évfordulóját. 1894-ben nyitotta meg kapuit, és a főváros első önálló alapítású múzeumaként működik azóta is. Szervezetileg a Budapesti Történeti Múzeumhoz tartozunk, mely három nagyobb szervezeti egységre tagolódik. Az újkori időszakához kötődő anyagokat a Kiscelli Múzeumban tekinthetik meg a látogatók, a Budavári Palotában lévő Vármúzeum, a főváros középkori történetét dolgozza fel, az ókor időszakát ? 2000 óta az őskori, és a népvándorlás korát is ? pedig az Aquincumi Múzeum mutatja be. A Budapest területén előforduló ókori emlékek feltárása is régészeink feladata.

Aquincum neve a római emlékeket idézi minden emberben.

A legnagyobb hangsúlyt természetesen az itt feltárt római kori város romjai kapják, hisz a legtöbb leletanyag is ebből az időszakból származik. Amikor a római korról beszélünk ? Pannónia vonatkozásában ?, az a császárság korát jelenti. A város története valamikor Kr.u. 10 körül kezdődik, amikor a Római Birodalom határát Duna vonaláig tolták ki. Megközelítőleg a római hódítás végéig maradt fenn, ami ezen az V. század első harmadát jelentette. Több száz éven át laktak itt, a rómaiakon kívül a Birodalom legkülönfélébb részéből származó polgárok, katonák, rabszolgák, még a mai Irán (az egykori Perzsia) területéről is érkeztek ide légiósok.

Mit tudunk Aquincumról mondani a számok tükrében?

A város virágkora a Kr.u. II.-III. századra tehető. Ekkor a polgárváros lakossága kb. 10 ezer fő volt, az állandó katonai létszámot a 6 ezer fős légió adta.

A település két részre oszlott, katonai és polgári városrészre, melyeket fallal vettek körül. A katonai tábor körül, az úgynevezett katonavárosban, laktak az őket kiszolgáló kereskedők és iparosok, illetve a katonák hozzátartozói, családtagjai is. A római hódítás vége felé a polgárvárosból sokan a nagyobb biztonságot jelentő légiós táborba (késő római erőd) költöztek.

A városfalakon kívül terültek el a szántóföldek, a legelők, kertészetek. A főútvonalak mentén vendégfogadók, temetők kaptak helyet.

A Római Birodalom a ?népek kohója? volt, ami azt is jelentette, hogy a rómaiak is nagyon sok szokást átvettek az általuk leigázott népektől, keveredtek a szokások és a kultúrák. A birodalom azonban nemcsak ettől volt erős. Sok mindenben szabadságot biztosítottak, például a vallást is szabadon gyakorolhatták ? bizonyos feltételekkel - az itt lakó népek.

A cél a meghódított területeket lepusztítása helyett azok felemelése volt a ókor városi kultúrájának elterjesztésével, így a tartományi városokból szinte kis Rómák épültek.

A fent említett időszak alatt Alsó-Pannónia tartomány fővárosa lett Aquincum.

Aquincum nem csak főváros, de határváros is volt.

A birodalom határa a Danubius folyó (mai nevén Duna) volt, a határ (limes) pannóniai szakaszát Ripa Pannonicanak nevezzük. Ettől keletre a következő nagyobb római megtelepedés Erdély területén található, Dacia névvel. A mai magyar Alföld nem volt a birodalom része, de olyan kereskedelmi útvonalak húzódtak rajta, amelyek biztosították a Barbaricum és a Római Birodalom kereskedelmi kapcsolatát.

Budapest területén, a Duna túlpartján ? a mai Erzsébet híd pesti hídfőjénél - elterülő Contra Aquincum a város ellenerődje volt. Békeidőben vásározó és vámoltató helyként működött, háborús időszakban a katonai funkció került előtérbe, az ellenség mozgásának megfigyelése.

Több barbár betörést is átélt Aquincum, a kvád-markomann háborúk idején. Marcus Aurelius győzelmét egy aquincumi mézeskalács minta is megörökítette. Egy ilyen betörés alkalmával sérült meg az az aquincumi orgona, aminek ma önálló kiállítása van a múzeum új kiállítási épületében.

Pannónia császárt is adott a Birodalomnak.

Aquincumi vonatkozásban Hadrianust említeném, aki pannóniai helytartó is volt. Egyes elképzelések szerint ő építette az egykor a Hajógyári-szigeten álló - óriási alapterületű, 8-10000 négyzetméteres, - Helytartói Palotát. A szigeten történt eddigi feltárások emlékeit állandó kiállításunk (Róma Aquincumban) mutatja be, de Aquincum emlékeinek feltárása napjainkban is tovább folytatódik.

A Helytartói Palota mellett a másik büszkeségük az aquincumi orgona.

Az orgona egyedi régészeti lelet. A világon nincs még egy olyan római korból származó orgona, amelyből ennyi alkatrész megmaradt. Ez egy kis hordozható orgona, melyről még ma sem egyértelműen bizonyított, hogy víziorgona lenne. A 1930-as években a leletekből megszólaltatható rekonstrukciót építettek, amit ünnepi alkalmakkor megszólaltatunk. Ilyenkor hangzásában egy a napjainkban megszokott orgonaszótól idegen hangokat hallhatunk.

Bőséges látnivalók várják még ezeken kívül is a látogatókat.

Az említett állandó kiállításon kívül, az új kiállítási épületben, megtekinthető a Látványraktár.

A Tegularium - Agyagból gyúrt történelem állandó kiállítás, mely a kerámia szerepét mutatja be Aquincum római kori építészetében.

Az időszakos kiállításaink legutóbbi s talán legérdekesebb darabja a ?Műtárgymesék ? Fővárosi régészeti értékeink másképp? címmel, ahol egy régész vagy restaurátor kedvenc tárgyát mutatja be, s ezeket személyes hangvételű vallomások kísérik.

A pinceszinten található a Virtuális élménytér, amit főleg gyerekeknek szántunk.

A legkisebbeket a Mitológiai játszótér várja, a Festőház pedig berendezésével az egykori római lakóházak hangulatát idézi.

Az újonnan létesített kilátódomb tetején a kronoszkóp nevű készülék építi vissza virtuális látványban a romterület déli részének képét.

A mostanában megnyílt ?A romkerttől a régészeti parkig? című kiállítás végigköveti a 120 éves Aquincumi Múzeum körüli romterületnek a változó igényeknek megfelelő átalakulását, s egyben egy ötletpályázat alkotásain keresztül felvillantja a jövő lehetséges megújulásainak irányát is. A 10 hektáros régészeti park Rómától északra az egyetlen olyan létesítmény, - európai fővárosban ? mely ekkora összefüggő területen képes bemutatni a római kori múltját.

Az Aquincumi Múzeumban egy rég elmúlt történelmi korszak tárgyi emlékeit kutatják és óvják, bemutatásukkal pedig, a hajdani Római Birodalom máig lenyűgöző nagyságát és fejlettségét szemléltetik látogatóiknak.

Tölgyesi Tibor

fotó: Aquincumi Múzeum