Buckland a londoni geológiai társaság előtt adta elő, hogy a falu palabányájának területén meglelt hatalmas állkapocscsont és számos végtagcsont egy óriási termetű kihalt hüllőhöz tartozott. A Megalosaurus lett az első tudományos elnevezése ennek a fajnak, bár magát a dinoszaurusz szót csak később, az 1840-es években kezdték el használni.
„Ezzel kezdődött az emberek őslények iránti rajongása. Buckland bejelentése áradatot indított el, és tömegek kezdtek el dinoszauruszcsontok után kutatni Angliában és a környéken” – mondta Steve Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem paleontológus professzora.
A dinoszauruszokkal kapcsolatos ismereteink jelentősen megváltoztak és bővültek a 19. század óta. Míg Buckland a Megalosaurust egy 20 méter körüli hosszúságú, négy lábon közlekedő gyíknak írta le, a tudósok ma már tudják, hogy ez az állat nem négy lábon mozgott, és nem is gyík volt, hanem a húsevő theropodák két lábon járó csoportjába tartozott.
A dinoszauruszok korának is nevezett mezozoikum mintegy 180 millió évig tartott: 251 millió évvel ezelőtt kezdődött, és 66 millió évvel ezelőtt ért véget. A 19. század első felében azonban a tudósok még nem látták át, hogy a dinoszauruszok milyen régen éltek, mert akkoriban még úgy tartották, maga a Föld is csak pár ezer éves. Ma már köztudott, hogy bolygónk nagyjából 4,5 milliárd éve létezhet, és a Megalosaurus hozzávetőleg 165 millió évvel ezelőtt élhetett.
A Megalosaurus után az Egyesült Államokban felfedezett fosszíliák vizsgálata során néhány évtizeddel később már bebizonyosodott, hogy léteztek két lábon közlekedő dinoszauruszok, ami megváltoztatta azt az addig általános elképzelést, hogy ezek az őslények hüllőszerű rinocéroszra emlékeztettek. Az 1870-es évektől kezdtek teljes csontvázakat is felfedezni, és hamar kirajzolódott, hogy a dinoszauruszoknak milyen jellegzetes anatómiájuk van, és milyen változatos állatcsoportot alkottak. Az 1960-as években azonosították a Deinonychus elnevezésű, kisebb termetű húsevő dinoszauruszt, ami némileg felrázta a tudományágat. Ekkortól vált elfogadottá, hogy kisebb, gyors mozgású dinoszauruszok is éltek valaha. Néhányan közülük hasonlítottak az Archaeopteryx ősmadárra, ami megerősítette, hogy a madarak kisebb méretű, tollas dinoszauruszoktól származnak.
A következő évtizedekben már CT-felvételekkel elemezték a koponyafosszíliákat, hogy digitálisan modellezzék a dinoszauruszok agyát és fülét, ami alapján jobban fel lehetett térképezni, milyen lehetett a látásuk, hallásuk és szaglásuk ezeknek az őslényeknek. A tudósok bizonyos fosszíliák alapján ma már azt is meg tudják állapítani, milyen színűek voltak az állatok.
A dinoszauruszok kihalása hosszú ideje foglalkoztatja a kutatókat, számos elmélet látott napvilágot a kérdésben. 1980-ban a tudósok azonosítottak egy magas irídium-koncentrációjú üledékréteget, amelynek kialakulása éppen egybeesett a dinoszauruszok korszakának végével. Az irídium meteorokban előforduló elem, ezért vonták le azt a következtetést, hogy meteor csapódhatott a Földnek, és ez okozta a bolygón élő fajok háromnegyedének, köztük a dinoszauruszoknak a pusztulását.
Thomas Holtz paleontológus szerint szinte bizonyos, hogy ha az az aszteroida elszáguldott volna a Föld mellett, akkor ma a dinoszauruszok uralnák a bolygót az emlősök, illetve végső soron az emberek helyett. Az emlősállatok nem sokkal az első dinoszauruszok után már megjelentek, de évek tízmilliói teltek el úgy, hogy azok árnyékában maradtak.
