Az UNESCO reprezentatív listáján szereplő mohácsi busójárás maszkos télűző szokása farsang csütörtöktől húshagyó keddig tart, melynek főszereplői a rémisztő külsejű, faálarcos, bundába öltözött alakok, a busók. A tánccal, zenével kísért, immár nemzetközi hírű? népünnepéllyé alakult eseménysorozatban részt vesz a város lakossága, számos busócsoport, a maszkokat és eszközöket készítő kézművesek, valamint zenészek, táncosok és a látogató közönség is.
A busójárásnak része a busók gyülekezője, felvonulása, a telet szimbolizáló koporsó elégetése, busóavatás, busók átkelése a Dunán, zajkeltés, néptáncbemutató, kézműves vásár, kiállítás; nem hiányoznak a spontán akciók és megnyilvánulások sem, mint például a nemek közti játékok és az ijesztgetés.
A busójárás az eredeti hagyomány szerint házról házra járó télűző, és termékenységvarázsló szokás volt, de egyben a fiatal legények férfiavató rítusait is hordozta. A városka sokác negyedében a farsang és a tél végét a tűz körüli tánccal, a kolóval ünnepelték. Ma már az egész városra kiterjed a busók változatos programja.
A busójárás időpontja: február 4-9.
A mohai tikverőzés a farsang utolsó napjához, húshagyó keddhez kapcsolódó alakoskodó szokás. A falu fiatal legényei jellegzetes maskaráikban házról házra járva adományt gyűjtenek és bekormozzák az emberek arcát. A szokás a nevét a tojásadomány begyűjtése közben végzett ?tyúkverésről? kapta, amely egyébként a jószág termékenységét igyekszik szimbolikus cselekedettel segíteni: a tyúkok fenekét a bottal jelképesen megérintik.
Eredetileg az ország más vidékein is sokféle változatban ismert volt a szokás, amely mára a Fejér megyei Mohán maradt fenn. Az egyes generációk továbbadják egymásnak az öltözeteket és a szokás menetrendjét a külső szemlélő számára láthatatlan fortélyokkal együtt. Az önkormányzat és a helyi civil szervezet is tudatosan segíti a megőrzést.
A tikverőzés napja idén: 2016. február 9.
A rábavidéki szlovének rönkhúzását akkor tartják meg, ha a senki sem házasodik a faluban farsang idején. A lakodalmi paródia során hajadon lányok és nőtlen fiúk koszorúslánynak és vőfélynek öltözve egy kb. 25 méteres, feldíszített fenyőrönköt húznak végig a falun. A rönkön menyasszonynak és vőlegénynek öltöztetett fiatal pár ül. A ?vőlegényt? és a ?menyasszonyt? a násznép kíséretében kikérik, majd egy kisebb fenyőfát jelképesen kivágnak. Ezután beállnak a már előző nap feldíszített hatalmas rönkhöz. A menetet hintón kíséri a bíró, a kisbíró, a jegyző és a pap.
A faluba érve esketéssel és lakodalommal ér véget az esemény. Az elhangzó beszédek két nyelven, szlovénul és magyarul zajlanak. A vőfély a 200 éves vőfélykönyv szövegével, régies helyi szlovén nyelvjárásban hívja a résztvevőket a lakodalomba.
A szokás nem csak a nyelv megtartását segíti, az identitás megerősítésében is fontos szerepet játszik.
A rönkhúzást február 6-án, szombaton tekinthetik meg az érdeklődők a Vas megyei Kétvölgyön.
