Számos szakember úgy véli, hogy a számítástechnika újjáélesztheti a kézművességet az iparművészetben, vagy amint manapság hívjuk, a dizájnban. A dizájn világnapján érdemes erről és a hazai modern ipari formatervezés történetéről többet is megtudni.

A reneszánsz egység

A  Műcsarnok két esztendővel ezelőtti II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalonja igyekezett bemutatni, hogy

a kézművesek és a számítógéppel támogatott tervezés képviselői mind kevésbé alkotnak egymás ellenében.

De most a jelenből ugorjunk a régmúltba, a reneszánszba, amikor még nem tettek különbséget az úgynevezett magas művészet és a kézművesség között. A Műcsarnok igazgatója, Szegő György 2022-ben az itáliai reneszánszra utalva – amikor a kalandos életű Cellini műhelyéből egyaránt kikerültek ötvösmunkák és köztéri szobrok – megjegyezte: az elmúlt évtizedben sokszor alig különböztethetők meg a funkcionális, iparművészeti tárgyak a művésziektől.

Kézművességből iparművészet

John Ruskin és a köré csoportosulók a 19. század végi Angliában a középkori kézművességhez való visszatérést szorgalmazták: ebből nőtt ki az Arts and Crafts mozgalom. Ez amellett, hogy megújította az ipari formatervezést, a szecesszió bölcsője is volt. Alkotói Ruskin írásainak hatására úgy vélték, hogy

a gépi sorozatgyártás megfosztotta az embereket a szép és minőségi tárgyaktól, az alkotómunkát pedig az értékétől.

Az iparművészeti alkotás ipari méreteket is ölthetett, amire pompás példa Zsolnay Vilmos élete és munkássága, aki 1878-ban, már az Országos Magyar Iparművészeti Társaság 1885-ös megalakulása előtt nagydíjat nyert a Párizsi Világkiállításon, vagy kortársa, Thék Endre működése, aki gépesítette asztalosműhelyét, ahonnan  a Hauszmann Alajos által felújított Budavári Palota bútorai kikerültek. Ruskin szellemét követte a gödöllői művésztelep is, amely kerek két évtizeden keresztül a honi szecesszió legjelentősebb iskolájaként működött.

Kevéssé közismert, hogy divat terén sem kullogtunk leghátul: az 1800-as és 1900-as évek fordulóján az Alter & Kiss a régió vezető divatházának számított. A hazai divatvilágot a Fischer modellház uralta. Alapítója, Fischer Júlia szerepelt a francia Femina divatlap címoldalán.

A számítógépes dizájn kezdetei

Miként a videóművészet, úgy a számítógépes dizájn is a hatvanas évek gyermeke. Egyik szülőanyja a magyar származású Vera Molnár volt, aki úgy vélte, a kettes számrendszerű komputereknek helyük van a művészetben, és kombinatorikus alapon generált grafikákat, méghozzá képzelt számítógép, „machine imaginaire” segítségével, így csempészve az algoritmusok rendjébe egy százalék „rendetlenséget”.

Másik világhírű alkotónk Rubik Ernő, aki a bűvös kockát oktatási segédeszköznek szánta az Iparművészeti Főiskolán.

A Rubik-kockából idei, ötvenedik születésnapjáig 456 millió darabot adtak el világszerte.

Computer Aided Design

Szegő György a már említett műcsarnoki tárlat alkalmával kifejtette nekem, hogy a kézművesség ugyan egy-két évtizedre háttérbe szorult, és helyébe a modern technológiák kerültek, mára szűnőben van a szembenállás, és a két gondolkodás átitatja egymást. Kulcskérdés – fűzte hozzá –, hogy az új módszerek mennyire lesznek képesek áthatni a kézművességet.

A számítástechnika segíteni fogja az egyéni igények kiszolgálását, mert annak köszönhetően az utóbbi időkben már egyedi tárgyak készülhetnek.

Ezt a folyamatosan fejlődő CAD-programok teszik lehetővé (a CAD, azaz a computer-aided design számítógép által segített formatervezés).

A jelenkor sztárjai

Sándor Szandra, a Nanushka márka alapítója ma bizonyára a legismertebb, nemzetközi szinten jegyzett tervezőnk. Ruháit Uma Thurmanen és Emma Watsonon egyaránt megcsodálhattuk már.

Horváth Zsuzsanna Illan lámpája több jeles díjat zsebelt be, miként Ivánka Katalin (Ivanka) dizájnbetonja is. És ha már beton, ki ne felejtsük Losonczi Áron világszabadalmát, az üvegbetont. Kele Sára Tangens bútorcsaládja a megvalósítható ökogyártás világszínvonalú példája, és az autótervezésben is találunk magyart: Varga Pétert, a Porsche dizájncsapatának vezetőjét.

Summa summárum: a dizájn mindenkit körbevesz, mindenkire hat, a vizuális környezetkultúra korosztályok látásmódját befolyásolja. Idézzük fel a szürke szocialista hétköznapok olyan, mindennapos tárgyainak emlékét, mint a homokóraszéké, a tejeszacskóé vagy a Wartburgé. Rémisztően rondák voltak, és mindennap néznünk  kellett őket, kíméletlenül pusztították a közízlést. Manapság pedig még az olcsó kínai dömpingáruk is mind-mind  számítógépes formatervezés eredményei a fogkefétől az ollón át a fúrógépig. Ha jobb nem is lett a világ, de hogy dizájnosabb igen, annyi szent.

Fotó forrása: Shutterstock