Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Melyik minden idők legjobb filmtrilógiája? Mit jelent a Maffiózók utolsó jelenete? Ki a legjobb James Bond? Kérdések, melyekről órákat, napokat, de akár heteket is lehetne vitatkozni, végül mégsem születne egyhangú válasz. A filmipar egyik leghíresebb franchise-a már akkor nagy port kavart színészválasztásaival, amikor még a kanyarban sem voltak a képregényhősök, és senkit sem érdekelt, vajon ki lesz az új Batman. A 007-es popkulturális jelentőségű szerep, amelynek súlya van.
Rázva, nem keverve
James Bond brit kém alakját Ian Fleming író alkotta meg 1953-ban, 1954-től pedig tévé- és mozifilmek egész sora készült el Bonddal a főszerepben. Hőse nevét az író James Bond philadelphiai ornitológustól kölcsönözte. A fiktív Bond feladata általában nagy hatalmú, kiterjedt bűnözői szindikátusok és azok vezetőinek likvidálása, akik világuralomra törnek, illetve olyan dúsgazdag mágnásoké, akik hatalmukkal visszaélve szintén globális monopóliumra törnek saját érdekeltségükben – gyilkosságoktól és egyéb bűncselekményektől sem visszariadva.
A főgonoszok gyakran erős akcentusú, megátalkodott modorú külföldiek, de mindig van kapcsolatuk az alvilággal és/vagy ellenséges titkosszolgálatokkal, és Bondnak utánuk kell mennie különféle nagyvilági luxusmiliőkbe is, ahol a titkos ügynök szerencsére abszolút otthonosan mozog. Fleming maga is kedvelte a luxust és a kulináris élvezeteket, így felruházta hősét például a különféle italok magas szintű ismeretével.
Fleming egyébként egyik távoli unokatestvéréről, Christopher Lee-ről mintázta James Bond karakterét. Lee-t a Gyűrűk Ura- és Hobbit-trilógiák Szarumánjaként, esetleg a Csillagok háborúja előzményfilmekből és Drakulaként ismerhetjük, ám a színész kalandos életútja egészen elképesztő: apja hivatásos katona és korának egyik legjobb amatőr sportolója, anyja olasz grófnő volt, akinek családfája egészen Nagy Károly frank uralkodóig vezethető vissza. Lee a második világháborúban a Brit Királyi Légierő önkéntes pilótája lett, majd felderítő: végigharcolta az észak-afrikai, majd az olaszországi hadjáratot.
Több alkalommal is farkasszemet nézett a halállal: hátba szúrták, éles bombákban botlott el, egyszer pedig megmászta a Vezúvot, amely három nappal később kitört. A hírszerzésnek is dolgozott, mely során kapcsolatba került Titóval is. A háború után a náci háborús bűnösök után nyomozó részlegnél szolgált. Kalandjairól egész biztosan mesélt családi körben – például Ian Flemingnek. A háború után első filmes szerződését Somló Józseffel, egy Angliába költözött magyar producerrel kötötte meg, és 1947-ben kezdetét vette páratlan, 68 éves színészi pályafutása. Bond-filmben is szerepelt, mégpedig a '74-es Az aranypisztolyos férfi címűben ő volt a főgonosz, az aranypisztolyos férfi személyesen.
A kiinduló karakter tehát elég vagány, de kifinomult, mindig élére vasalt öltönyben és drága órákban megjelenő, ám kezeit bepiszkítani kész, sármos figura, aki Tom Cruise módjára ugrál ki helikopterekből és szalad végig száguldó vonatokon, esetleg bombát hatástalanít, miközben a legszebb nők elalélnak tőle. A szereplőválogatóknak nincs könnyű dolguk: nem elég kisportolt akciósztárnak lenni, a kisugárzás legalább annyira fontos a színésznél, aki James Bond szerepére pályázik. Nézzük meg, kik alakították eddig a 007-est!
Barry Nelson
1954-et írunk, ekkor készült először filmadaptáció Fleming regényéből. Főszerepét Barry Nelson alakította, ám ez a film nem maradt a kánon része, nem is nagyon emlegetik a rajongók, mivel a Casino Royale, Ian Fleming azonos című, 1953-as regényének élő televíziós adaptációja a Climax! című amerikai drámai antológiasorozat egyik epizódja volt csupán.
Sean Connery
Sean Connery minden idők talán legismertebb színésze a 007-es ügynök szerepében, ám ez nem volt mindig így: James Bond hozta meg a sikert a skót művész számára. Először 1962-ben formálta meg az ügynököt, és összesen hatszor bújt a bőrébe, ha nem számítjuk a nem hivatalos Soha ne mondd, hogy soha című filmet 1983-ból. Connery lehengerlően nyers, határozott macsó fellépésével hódított, ő volt Ian Fleming elképzelése a brit férfiasságról: alakítása az egész franchise sablonja. Connery a higgadtságot a karakter egyik kulcsfontosságú elemévé tette, és instant ikonná vált.
George Lazenby
Az ausztrál kakukktojás Lazenby 1969-ben, mindössze egyszer alakította Bondot az ezüst vásznon. Az Őfelsége titkosszolgálatában főszerepéhez egy érdekesség is társul: Lazenby volt a valaha volt legfiatalabb színész, aki átvette Bond szerepét, mindössze 29 évesen. Partnere pedig nem más volt, mint a Trónok harcában Olenna Tyrell-t (is) ikonikusan alakító Diana Rigg. Connery cipőjébe lépni nem volt könnyű feladat, de Lazenby elég helyet talált a forgatókönyvben ahhoz, hogy kibontakoztassa Bond másik, lágyabb, drámaibb oldalát. Az egyetlen filmet, ahol Bond megházasodik, gyakran a franchise legkomorabb darabjaként emlegetik, köszönhetően az erősen érzelmes történetnek és Rigg nagyszerű alakításának. Lazenby teljesítménye pedig úgy öregedett, mint egy jó bor: ma már a legmegrendítőbb Bondként tartják számon a rajongók.
Roger Moore
Roger Moore hétszer alakította James Bondot filmekben, minden idők egyik legnépszerűbb 007-ese volt. A második világháború után még festő akart lenni, de modellkedett fogkrémreklámban is, és tovább volt katona, mint drámatagozatos diák. A titkos ügynököt legtovább alakító Moore képes volt humort vinni Bond figurájába. Tisztában volt azzal, mennyire nevetségesek a poszthidegháborús történetek, ahol karikatúraszerű, megátalkodott gonosztevők törnek világuralomra, és az akciójeleneteket slágerek festik alá. Moore üldözte őket sípályákon át a világűrig, és profizmussal, finom iróniával popkulturális ikonná vált a hetvenes években. Hűvös volt és laza: a mai napig ő a legidősebb Bond, egészen 58 éves koráig, a Halálvágta című filmig alakította a titkos ügynököt.
Timothy Dalton
Dalton kétszer, 1987-ben és 1989-ben formálta meg a brit titkos ügynököt, de nem volt túl népszerű a szerepben. Megközelítésében a Connery-vonalat szerette volna hozni, elhagyva a moore-i fesztelenséget, és Lazenbyhez hasonlóan az ő 007-es hivatali idejét is pozitívabban ítéli meg az utókor. A Halálos rémületben és A magányos ügynökben kiválóan összekeverte a képletes Bond-cselekményt az évtized bombasztikus akciók iránti ízlésével, miközben kölcsönzött egyfajta ellenségességet is Bondnak. Egyes vélemények szerint Dalton jóval azelőtt bemutatta Bond modernizált ötletét, hogy a közönség készen állt volna rá.
Pierce Brosnan
Az egyik legsármosabb Bondként tartják számon Pierce Brosnant. James Bond mindig is menő volt, de az ír színész olyan fainná tette a 007-et, amennyire csak lehetett, híresen változó minőségű négy filmjében. Brosnan csúcsra járatta a karakter kifinomult vonzerejét és szemtelenségét, lezsersége pedig kiegyensúlyozta a karaktert fenyegető életveszélyes helyzeteket. Ez a remek megközelítés egyszerre nyúlt vissza a regénybéli Bond ravaszságához, és hatott modernként a hidegháború utáni korszakban. Nem volt elődei olcsó másolata, ám Brosnan filmjei minden új bemutatóval egyre nevetségesebbé váltak, a folyamat pedig a mára már széles körben kigúnyolt Halj meg máskor! című filmben csúcsosodott ki. Brosnan végül kifogástalan Bond-színész maradt – filmjei ellenére, nem pedig miattuk.
Daniel Craig
Craig öt filmben alakította a 007-est, noha az ő útja meglehetősen göröngyösen indult. A brit színész 2006-ban, 38 évesen vette fel Bond makulátlan öltönyét, ám a bejelentést követően a rajongók finoman szólva nem voltak boldogok. Valljuk be: Daniel Craig fizimiskájáról első körben nem őfelsége titkos ügynöke, ez az elegáns, könnyed, mégis megnyerően férfias figura jut az eszünkbe, akinek pillantásától minden nő lába megremeg. Craig megközelítésével végül visszakanyarodtunk a kezdeti macsóeszméhez – némi hallgatagsággal és lelki sebekkel, megbánással árnyalva a figurát.
Tavaly augusztusban aztán a William Hill Vegas által az Egyesült Királyságban végzett felmérés során 3500 rajongó nevezte meg kedvenc 007-es filmjét a legjobbtól a legrosszabbig. A listát a Craig főszereplésével készült, 2012-es Skyfall vezeti a szavazatok 17,5 százalékával, messze megelőzve a második helyezett Goldfingert (8,5 százalék), amelyben Sean Connery játszotta a főszerepet 1964-ben. A harmadik helyen szintén Craig Bondja áll, mégpedig a Nincs idő meghalni, amelyben utoljára láthattuk őt az ügynök szerepében (7 százalék). A legrosszabb Bond-film pedig szintén egy Connery-féle, az 1983-as Soha ne mondd, hogy soha, 0,6 százalékkal, ám ugye ez a film nem tartozik bele a hivatalos Bond-kánonba.
A Skyfall egyébként nem csak ezen a felmérésen teljesített jól: kritikai és kereskedelmi siker volt, több mint 1,1 milliárd dolláros bevételt hozott a globális jegypénztáraknál, és 92 százalékos kritikai értékelést kapott a Rotten Tomatoes oldalon a legfinnyásabb cinefilektől. A film továbbá két Oscar-díjat nyert a legjobb betétdal és a legjobb hangvágás kategóriában, és őszintén szólva a Skyfall valóban az új éra legjobb Bond-filmje, Craig pedig a kétkedőknek is bebizonyította: a külső nem minden, ha valaki jó színész.
A következő 007-es
Évek óta folynak a találgatások, hogy Daniel Craig másfél évtizedes műszakja után kinek adja át a martinispoharat. Közel húsz éve, amikor kiválasztották, utolsó vetélytársa a huszonéves Henry Cavill volt, akit noha tökéletesnek találtak, túl fiatal volt még James Bondnak. Számos rajongó azóta is dühösen követeli Cavillt, aki azonban óriási sztár lett az elmúlt évtizedben: ő volt Superman és a Vaják, megkapta a Hegylakó-reboot főszerepét, ráadásul alakított egy Bondhoz kísértetiesen hasonló fess titkos ügynököt is Guy Ritchie Az U.N.C.L.E. embere című akciójában. Az új színész kiválasztásakor fontos szempont, hogy nem kérnek fel „túl nagy” nevet a szerepre, ergo olyan színészt, aki más, jelentős franchise-okban már jól beazonosítható, népszerű karaktert játszik, ezért Cavill már évekkel ezelőtt kiesett a kalapból, ahogy például Tom Hiddleston (a Marvel-filmek Lokija) is.
Idris Elba neve sokáig pörgött a filmes sajtóban mint legesélyesebb új Bond, ám Elba nem volt különösen elragadtatva az ötlettől, hogy „csak azért válasszák őt, mert fekete színészt akarnak, és így a döntés a fajról szóljon” – ráadásul azóta betöltötte az ötvenet. A második alapkritérium pedig az életkor: az új színésszel körülbelül tizenöt évre kell tervezni, így a fő döntéshozó Barbara Broccoli, a CBE producere több helyen lenyilatkozta, hogy optimális esetben a harmincas éveit taposó, fiatal színészt keresnek. Emiatt több favorit is kiesik a jelöltek közül Cillian Murphytől Tom Hardyig. A színész külseje kevésbé számít: persze legyen formában és némi vonzerő sem árt, de a feldobott nevek között mindenféle etnikumú és nemzetiségű színészek szerepeltek az utóbbi években: Dev Patel, Henry Golding, Paul Mescal, Regé-Jean Page, Jamie Campbell Bower, Jonathan Bailey, Sam Heughan, Nicholas Hoult, Richard Madden... Egy ponton még az is felmerült, hogy James Bond lehetne nő.
Iparági pletykák szerint azonban Aaron Taylor-Johnson lesz a befutó: a héten felröppent hír szerint a brit színész asztalán már ott a hivatalos ajánlat, és csak a visszajelzésére várnak. Taylor-Johnson kiválasztása megosztja a rajongókat: egyesek szerint tökéletes lesz a leghíresebb MI6-ügynök szerepére, mások viszont élesen kritizálják a döntést. Papíron a brit színész tökéletes: mindössze 33 éves, nem túl ismert, de már tinédzser kora óta szerepel nagyszabású filmekben, nagy gyakorlata van drámában és akcióban egyaránt, ráadásul pazarul áll rajta a feszesre szabott halszálkás öltöny. A Variety tegnap egyébként cáfolta az értesülést: szerintük még nincs szó végleges döntésről. Ami bizonyos, hogy napokon-heteken belül eldőlhet, ki kapja a filmipar egyik legismertebb karakterének álomszerepét.
