Ki volt Andy Warhol múzsája, és mit vásárolt Yoko Ono tízezer dollárért Salvador Dalítól?
Kultúrsokk című cikksorozatunk annak bizonyítéka, hogy az igazán jó művészek haláluk után is képesek hatást kelteni, meglepetést okozni. Éppúgy, ahogy a több tíz vagy akár sok száz éves műalkotások is.
Leonardo da Vinci végtelenül tisztelte az állatokat. A korabeli időkben szokatlan módon vegetáriánus étrenden élt.
Andy Warhol az édesanyjával, Julia Warholával élt együtt, aki az egyik legnagyobb múzsája volt, és akivel huszonöt – kivétel nélkül Sam névre hallgató – sziámi macskát tartott.
Lavinia Fontana volt Európa első hivatásos női festője, aki a 16. századi reneszánsz korban képes volt egyedül eltartani a férjét és tizenegy gyermekét, valamint fontos úttörője volt a női aktfestészetnek is.
Auguste Rodin A bronzkor című szobrával érte el első nagy – némi botránnyal fűszerezett – sikerét. A szobor élethű realizmusa miatt azt gondolták a kritikusok, hogy Rodin nem saját kézzel készített – például gipszből vagy fából faragott – alapról, hanem élő modell gipszlenyomatáról öntötte a 182 centiméter magas művet, ám ő tagadta ezt.
A New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) 47 napon keresztül fejjel lefelé állította ki Henri Matisse A csónak (Le Bateau) című alkotását 1961-ben, míg egy látogató fel nem fedezte a hibát. Nagy nézettségű tévedés volt, közel 116 ezer látogató látta a fordítva kiállított művet.
Dalí 1936-ban búvárruhában tartott előadást a szürrealizmusról, ezzel jelképezve, hogy az előadás közben lemerül a tudatalattijába – ám a búvárruhák akkor még nagyon vastagok és melegek voltak, így Dalí elájult, és talán meg is fulladt volna, ha egy néző nem jön rá időben, hogy az, amit épp a színpadon lát, nem a show része.
Yoko Ono tízezer dollárt ajánlott Salvador Dalínak egy szál bajuszszőrért, és mivel Dalí szerette a pénzt, de félt attól, hogy John Lennon özvegye mágiára használná a szőrszálát, egy száraz fűszálat adott el neki.
Az egyiptomi halotti szobroknak az volt az egyik funkciója, hogy megtestesítsék a halott mását és így otthonként szolgálhassanak a lelke számára.
Walter Percy Chrysler Jr. amerikai műgyűjtő tizennégy évesen vásárolt egy eredeti Renoir-akvarellt, a meztelen nőt ábrázoló képet a kollégiumi szobájában állította ki. Mint utólag kiderült, ez nem volt jó ötlet, ugyanis az egyik nevelőnek szúrta a szemét a festmény – úgy gondolta, nem illik egy fiatalember szobájába a meztelen hölgy, így elkobozta és megsemmisítette az alkotást.
Jean-Michel Basquiat 1979-ben egy étteremben meglátta, majd megszólította Andy Warholt, és eladott neki egy saját kezűleg alkotott képeslapot – ez jelentette a művészi partnerségük, valamint a barátságuk kezdetét.