Spiegel Pál néven született egy budapesti értelmiségi családban. A zuglói Szent István Gimnáziumban letett érettségi után a József Nádor Műegyetemre (a mai BME) iratkozott be. Tanulmányait három évre megszakította az első világháború, ezalatt a 30. honvéd gyalogezrednél frontszolgálatot teljesített, általános mérnöki oklevelét 1919-ben szerezte meg. Pályáját egy kerületi mérnöki hivatalban kezdte, de állását néhány hónap után elvesztette, ezért 1920-ban Hollandiába utazott. Öt évig dolgozott a Benelux-államokban, leghosszabb ideig a holland Paul Würth irodájánál volt tervező. Számos holland és belga híd, ipari csarnok, torony acélszerkezetének tervezését végezte, tervei alapján Indiában, Kínában és Mexikóban is épültek hidak, ipari létesítmények. Részt vett az amszterdami központi pályaudvar acélcsarnokának tervezésében, vezetésével épült a Naft folyó kábelhídja, Sziámban (ma Thaiföld) negyvenkét vasúti acélhíd és a tiencsini Hajho folyót áthidaló nyitható híd.
Több nemzetközi hídpályázaton szerepelt sikerrel.
Hazatérése után saját tervezőirodát nyitott, ahol hidak tervezése mellett különböző ipari és egyéb létesítmények, közösségi és lakóépületek statikai szerkezeteivel is foglalkozott. Nevéhez fűződik az első hazai acélvázas épület tervezése, 1929-ben a fővárosi autóbuszgarázs építésénél tanácsadóként működött közre, 1930-ban a bánhidai Talbot villamosmű építésénél tervezési és ellenőrzési feladatokat végzett. Ő tervezte az angyalföldi szennyvízátemelőt és a Mérnök Kamara Székházát. Tervet készített a Duna-parti gyorsforgalmi út és a földalatti vasút kiépítésére.
Részt vett az új Duna-hidakra kiírt tervpályázatokon, 1930-ban a Boráros téri (ma Petőfi) híd pályázatán Kis Jenővel közös merevítőtartós ívhíd tervük harmadik díjat nyert. 1932-ben a Kossalka cég tervezőcsoportjának vezetőjeként részt vett az óbudai Duna-híd (Árpád híd) tervezésében. Tervei alapján készült a lánchídi aluljáró, a Margit híd pesti és budai hídfőinek átalakítása, a Terézvárost a Lipótvárossal a Nyugati pályaudvar sínei fölött összekötő Ferdinánd híd felújítása, az Árpád híd Hajógyári-sziget feletti és a Margitsziget feletti vasbeton-áthidalása.
Irodáját 1948-ban államosították és beolvasztották az akkor felállított ÁMTI (Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet, az UVATERV jogelődje) szervezetébe, Sávoly a Hídiroda vezetője lett. Irányítása alatt készültek a leomlott Duna- és Tisza-hidak újjáépítésének tervei, a komáromi Barátság híd, az újpesti, a bajai és a dunaföldvári vasúti Duna-híd, valamint a tokaji és a szolnoki közúti Tisza-híd. Ezeknél korszerűbb szerkezetek kialakítását kezdeményezte, elkezdődött a hegesztett acél és a feszített vasbeton szerkezetű hidak tervezése, valamint a kishidak tipizálása és az előregyártás alkalmazása is, ezzel megteremtve a később kialakuló szerelő jellegű hídépítés alapjait. 1955-ben az egyiptomi helwani közúti-vasúti Nílus-híd versenytárgyalásán világcégeket maga mögé utasítva kollektívája tervei nyertek, ezzel hosszabb távra is megalapozva a magyar hídépítés külföldi pozícióit. Terveik szerint épült a szíriai Orontes híd és számos egyiptomi forgóhíd is.
Budapest Duna-hídjai közül utoljára az Erzsébet híd épült újjá, melynek tervét Sávoly 1951-től több változatban is elkészítette és számos tanulmányt is írt a témában. A lánchíd, gerendahíd és kábelhíd alternatívái közül ő javasolta a régi hídra emlékeztető, ugyanakkor korszerű kábelhidat, és szakmai érveléssel, több évi vita után 1959-ben elérte, hogy ezt a legelőnyösebbnek és emellett gazdaságosnak is bizonyuló változatot fogadják el.
Az Erzsébet híd felelős tervezőjeként a számítási és tervezési munkát a legapróbb részletekig irányította, az építési munkákat is követte, segítette.
Az előirányzott költségkereten belül, határidőre elkészült, az 1964. november 21-én átadott Erzsébet híd modern és szép átkelő lett, amely Budapest egyik jelképének számít.
A második világháború után számos lerombolt híd újjáépítésében működött közre. Elsőként a Szabadság híd helyreállítási munkáit tervezte meg a többi híd roncsaiból kiemelt acélelemek felhasználásával, majd elkészítette az új szobi vasúti Ipoly-híd, valamint a fővárosi Fehérvári úti vasúti felüljáró terveit. Kiemelkedő munkája a Lánchíd újjáépítési tervének és erőtani számításainak elkészítése. A tervezés során újszerű elméleti megfontolással pontosabb számítási eljárást alkalmazott, így elérte, hogy az új híd hasznos terhelésének lényeges növelése mellett az acélszerkezet önsúlya kétszáz tonnával kevesebb legyen.
Sávoly Pál 1966-ig vezette az UVATERV Hídirodáját, ezután az UVATERV főtechnológusaként dolgozott. 1968. december 20-án abban a Kútvölgyi kórházban hunyt el, amelynek szerkezetét maga tervezte az 1930-as években. Munkájának elismeréseként, elsősorban a Lánchíd újjáépítésének terveiért 1954-ben a Kossuth-díj III. fokozatát kapta. Élete fő műve, az ország első kábelhídja, az Erzsébet híd tervezéséért, a gazdaságos és korszerű megoldásért 1965-ben megkapta az Állami Díjat.
Nyitókép: Sávoly Pál, az UVATERV Kossuth-díjas főmérnöke, az Erzsébet híd főtervezője az Erzsébet hídon 1964-ben. MTI Fotó: Pálfai Gábor
