A nagy ménesekben vonuló vadlovak az eurázsiai sztyeppék, a végtelenbe nyúló füves térségek tipikus emlősállatai voltak. Amikor az itt élő ősi népek megszelídítették a vadlovat, új korszak kezdődött az emberiség életében – az addig szinte lakatlan, végtelen eurázsiai sztyeppéket birtokba vehette az ember, és kialakultak a hatalmas birodalmakat létrehozó nomád társadalmak.
A kiállítás idővonala a lófélék 50 millió éves evolúciójával kezdődik, melynek során a kezdetben nyúl nagyságú, erdőlakó lombevőkből fokozatosan mind nagyobb testű, sztyeppi fűevő fajok alakultak ki. A kiállítás a ló mintegy 7 ezer évvel ezelőtti háziasításával és annak történelemformáló jelentőségével folytatódik. A lovasnomád civilizációk szerepének bemutatása után megismerkedhetünk a honfoglaló magyarság lovas kultúrájával és mindazzal, amit a tudományos kutatások alapján egykori méneseikről ma tudhatunk.
A kiállítás központi eleme egy közép-ázsiai típusú, favázas, nemezborítású jurta, amely feltehetően a leginkább hasonlít az egykori magyar jurtára. A lovasnomád nagycsaládok otthonául szolgáló jurta a nomád életmódhoz való alkalmazkodás egyik jellegzetes példája.
A jurtától balra látható egy ágaskodó Przsevalszkij-ló preparátuma; ezek a lovak a Botaj-kultúra 5 ezer évvel ezelőtt elvadult házilovainak leszármazottai, utolsó vadon élő példányaik az 1960-as évekre tűntek el a közép-ázsiai sztyeppékről.
Jobbra egy lamellás páncélzatot viselő hun lovas harcos szobrát csodálhatják meg a látogatók, mellette pedig gyönyörű honfoglalás kori fegyver- és nyeregrekonstrukciók, lószerszámok, illetve családi jelenet látható. A szobrok antropológiailag hiteles arcrekonstrukciók felhasználásával készültek.
A kiállítás részeként megtekinthetők Bácskai Fanni magyar festő- és szobrászművész válogatott alkotásai is. A művész munkái a klasszikus ábrázolást követik, és a kiállítás tematikájához illeszkedve, a legendás Akhal Teke lófajtát hozzák közelebb a nagyközönséghez.
