A kiállításon mintegy 72 műtárgy és több száz digitalizált fotó mellett Hidegkuti Nándor személyes tárgyai is megtekinthetők, úgymint az anyakönyvi kivonata, kitüntetései, futballcipői, melyeket a Puskás Intézet ajánlott fel. Emellett igazi különlegességként az érdeklődők beleolvashatnak Hidegkuti 1961 augusztusában a Fiorentinával kötött szerződésébe és az ott vezetett edzésnaplójába is. A tárlat emellett az Aranycsapatban töltött időszakot is megidézi,
látható a mez, amelyet az 1952-es olimpián viselt, és amelyben aranyérmes lett a csapattal Helsinkiben.
Ehhez kapcsolódva szintén kiállítják az Aranycsapat több tagjának fotóját, mezét, melegítőjét és futballcipőjét.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója kiemelte, hogy amikor Deutsch Tamás, az MTK elnöke megkereste, gondolkodás nélkül mondott igent a felkérésre, mert a magyar futballtörténelem kiemelten fontos része a magyar történelemnek. „Nem volt a magyar labdarúgásnak még egy olyan kiemelkedően sikeres időszaka, mint amikor az Aranycsapat aratta a győzelmeit, és ezeket nem lehetett elképzelni Hidegkuti Nándor nélkül” – jelentette ki a főigazgató az MTK száz éve született labdarúgójáról,
aki többek között mesterhármast ért el az évszázad mérkőzésén, az angolok elleni londoni 6-3-as diadalon 1953-ban.
Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke arról beszélt, hogy a második világháború után az Aranycsapat sikerei sok magyarnak adták vissza egy jobb életbe vetett hitét, ugyanakkor növelték a nemzeti összetartozás érzését. Utalt arra, hogy Hidegkuti életében a véletlenek is szerepet játszották, hiszen eredetileg a Ferencvárosba szeretett volna igazolni, ám egy bíráló megjegyzés hatására meggondolta magát, és meg sem állt az MTK-ig. Felelevenítette, hogy a csatár polgári származása miatt szálka volt a diktatúra szemében, és csak úgy kerülhetett be a válogatottba, hogy a szüleinek kitalált előéletet kreáltak, az eredetileg gyárigazgató édesanyját pedig egy filmen sztahanovista munkásnőként mutatták be. Sipos Jenő, a Magyar Labdarúgó-szövetség szóvivője azt hangsúlyozta, hogy
a kivételes tudású és játékintelligenciájú Hidegkuti nemcsak a magyar, hanem a világ labdarúgásának is kiemelkedő alakja volt.
Ezt bizonyítja, hogy 1994-ben átvehette a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség fair play díját, majd halála előtt nem sokkal a betegágyánál személyesen látogatta meg Joseph Blatter, a szervezet akkori elnöke.
Balogh Balázs, a Puskás Intézet igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiállított tárgyak között ott van az a mez, amelyet Hidegkuti az 1952-es helsinki olimpián viselt, de megtekinthető a Fiorentinával 1961 augusztusában kötött szerződése, valamint az edzői naplója is.
Deutsch Tamás hangsúlyozta, csütörtökön nemcsak az április 17-ig nyitva tartó kiállítás nyílt meg, hanem kezdetét vette a Hidegkutinak szánt és 2023 elejéig tartó emlékév, amelynek során a magyar sporttörténelem egyik legnagyszerűbb szereplőjére emlékezhetnek.
Hidegkuti Nándor kiemelkedő játékoskarrierje során tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes, illetve az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatottnak. A nemzeti együttesben 69 mérkőzésen 39 alkalommal volt eredményes, legemlékezetesebb fellépésén, az Anglia elleni 1953-as mérkőzésen szokatlan pozícióban, visszavont középcsatárként mesterhármast szerzett.
Később edzőként is nagyszerű eredményeket ért el,
egyebek között Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert az olasz Fiorentinával, magyar klubcsapatok mellett dolgozott, valamint edzősködött Lengyelországban, Egyiptomban és az Egyesült Arab Emírségekben is.
Fotók: MTI/Illyés Tibor
