Hargittai Emil, a Kegyeleti Múzeum vezetője elmondta: a tárlat egyrészt rávilágít arra, mennyi idő alatt készült el valójában a mauzóleum, másrészt a szocialista-realista stílusnak egy részét ideológia-, illetve politikamentesen próbálja bemutatni. Mint fogalmazott: "az építmény-együttes esszenciája a szocreál stílusnak". A korszakot reprezentálja az építészet, a szobrászat, a belsőépítészet, valamint a kert, a tér, a látványtervezés - tette hozzá. Hangsúlyozta: a mauzóleum egy elmúlt, de megélt korszak jellegzetes megjelenítője, amelynek meglétét a kegyeleti kultúrához tartozó részként kell elfogadni és mint ilyet tanulságképpen megőrizni az utókor számára.
A Munkásmozgalmi Mauzóleum építésének előmunkálatai az 1955. február 24-én hirdetett pályázattal indultak meg. Az építkezés 1958-ban kezdődött, műszaki átadása 1958. november 17-én volt. A hivatalos felavatásra, a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára, azaz 1959. március 21-re a "megalomán tervnek" csak az alapjai készültek el.
Az épület kilóg ugyan a Kerepesi úti temető összképéből, bár építészetileg kétségkívül hatásos. Előtte 8 tábla áll, ezekre vésték fel a nyilas különítmények, a fehérterror, vagy a spanyol polgárháború áldozatainak nevét, és azokét, akik más temetőkben vannak eltemetve, vagy ismeretlen helyeken vannak a hamvaik. Itt volt Kun Béla első számú kultuszhelye is, ugyanis a sztálini terror áldozatává lett népbiztos hamvai ismeretlen helyen vannak. A mauzóleum építésze Körner József volt, a szobrokat Olcsai Kiss Zoltán készítette. Az építkezésnek több ezer sír esett áldozatául, a művészi síremlékeket raktárba vitték, majd egyszerűen eladták. A mauzóleumhoz díszsétány vezet, melynek mentén a korszak vezető politikusai vannak eltemetve: Vályi Péter, Fehér Lajos, Lukács György. A mauzóleumban van eltemetve Szabó Ervin, Derkovits Gyula, Dési Huber István, Schönherz Zoltán, Ságvári Endre, Rózsa Ferenc, Frankel Leó (az Ő hamvait Párizsból hozták haza), és eredetileg Szakasits Árpád hamvai is itt voltak. Szakasits hamvait később áthelyezték Farkasrétre, ma az ottani munkásmozgalmi urnafalak egyik eldugott szegletében található a neve.
Ma már több helyen beázott a mauzóleum, és meglehetősen kihasználatlan, hisz a rendszerváltás óta nem temettek bele. Az utolsó nagyobb szabású temetés 1988-ban volt a panteonban, amikor Herczeg Károlyt, a Vasas Szakszervezet elnökét temették itt el. Sokáig ezzel a mauzóleummal azonosították magát a temetőt is, egy 1985-ös kiadványban például csak a munkásmozgalmi panteon halottait sorolták fel. 1994-ig több újabb munkásmozgalmi parcella létesült (az ezekben eltemetettek skálája meglehetősen széles, szakszervezeti vezetőktől a gyárigazgatókon át pártközeli tudósokig, és az 56 utáni megtorlásokban bűnös katonatisztekig terjed). 1962-ben hozták haza, és temették el itt Károlyi Mihály hamvait. A különleges kivitelezésű, és kiváló akusztikájú síremlék Skoda Lajos munkáját dicséri. A külföldről ebben a korszakban hazatemetettek között van még Polányi Károly gazdaságtörténész.
(Múlt-kor/MTI)
