A színpadon hét, ereje teljében lévő dinamikus táncos, köztük a társulat művészeti vezetője, Crystal Pite. A kanadai koreográfus a klasszikus elemek, kortárs technikák és improvizáció ötvözésével gyúrja előadássá zabolátlan energiáit. Darabjaiban a tiszta tánc és mozgás minden elbeszélői kényszeren felülemelkedik, a fizikalitás uralja a terepet. Erő és sebesség jellemzi a kivitelezésben; komplexitás, finomság, tagoltság és szabadság az alkotásban, valamint a teret minden irányban meghódító test a színpadon.
A koreográfus az első világháborús veteránok - egy fokozatosan eltűnő generáció - emlékeinek elhalványulására felfigyelve kezdett dolgozni a darabon. A cím, Lost Action többrétegű: egyrészt az "eltűnt akció közben" jelentést hordozza magában, amely a háborús helyzetek híradásaiban szokott előkerülni. Emellett mint semmibevesző tett azokra a mindennapi cselekvésekre is utal, amelyek az idő múlásával elveszítik jelentésüket, hogy csupán mint önkéntelenül felidéződő mozdulatok létezzenek. A színpadon agresszió és fájdalom, küzdelem és nyugalom, érzékiség és közöny vegytiszta érzelmekként kerülnek szembe egymással. A jelképként felbukkanó piros virág, a pipacs a veteránok mementója.
A táncosok szoborcsoportjai pillanatok alatt épülnek, hogy aztán még gyorsabban eltűnjenek. Elillanó nyelven szólnak az elmúlásról, a test múlandságáról. A tánc a jelen, a most kifejezője, és ezáltal az élet tökéletes metaforája. A mozdulat egyből eltűnik a születése pillanatában, bár egy szemvillanásnyi időre kimerevíti a pillanatot. Pite struktúrát és technikát mutat fel. A tánc illékonyságának tényével, és ezzel párhuzamba állítva a múlandó fizikai test által keltett asszociációkkal dolgozik. A veszteség és emlékezés központi fogalmak, a zsigeri mozgás és Owen Belton többrétegű hangtájképe pedig csodás duettet alkot.
A Lost Action 2006-ben Alcan előadó-művészeti díjat (Rio Tinto Alcan Performing Arts Award) kapott.
Az 1970-es születésű Crystal Pite Kanada egyik legújítóbb szellemű koreográfusa. Táncos karrierjét a Ballet British Columbiánál kezdte, ahol 1990-ben koreográfusként is bemutatkozott. Koreográfusi indulását a szakma és a közönség lelkesedése kísérte. Készített darabot a Netherlands Dance Theatre, a Ballett Frankfurt, a Les Ballets Jazz de Montreal és számos más társulat, valamint független táncosok számára. 1995-ben Clifford E. Lee Koreográfiai díjat kapott, 2004-ben pedig neki ítélték a Bonnie Bird észak-amerikai koreográfiai díjat[3].
1996-ban csatlakozott a William Forsythe vezette Ballett Frankfurt társulatához, ahol számos nemzetközi turnéban részt vett, alkotóként és előadóként dolgozott Forsythe munkáiban.
2001-ben Vancouverbe visszatérve alapította meg társulatát Kidd Pivot néven, és ezzel az új csapattal folytatta koreográfusi munkásságát (Uncollected Work - 2002, Double Story - 2004). A Kidd Pivot megkapta a 2005-ös Isadora Duncan-díjat.
Koreográfus/Choreographer: Crystal Pite
Előadó/Performers: Eric Beauchesne, Marthe Krummenacher. Francine Liboiron, Malcolm Low, Yannick Matthon, Crystal Pite, Jermaine Spivey
Zeneszerző/Original Music: Owen Belton
A szöveget írta és előadja/Text created and performed by: Eric Beauchesne, Malcolm Low, Yannick Matthon, Crystal Pite, Victor Quijada
Fényterv/Lighting Design: Jonathan Ryder
Jelmezterv/Costume Design: Linda Chow
Színpadmester/Stage Manager: Julie-anne Saroyan
Technikai vezető/Technical Director: Derek Mack
Producer/Producer: Jim Smith*
Koprodukciós partnerek/Co-production: The CanDance Network Creation Fund, L'Agora de la danse, The Brian Webb Dance Company, Harbourfront Centre, The National Arts Centre and supported by The Canada Council Dance Section
A produkció létrejöttét az Alcan Performing Arts Award tette lehetővé. / This production was made possible by the generous support of the Alcan Performing Arts Award (Winner - Dance 2006).
One of Canada's hottest up-and-coming artists, Crystal Pite is an extraordinary dancer and inventive choreographer whose work is in demand around the world. Full of aggressive athletic appeal, Lost Action is an emotionally gripping look at love, loss, and dance - the most ephemeral of art forms. On a blood-red battle zone of visceral images, dancers succumb to danger as full tilt, full body, contemporary movement is served with a surreal twist. Brilliant dancing by a 7-member pan-Canadian troupe (including Pite herself) to an original soundscape by Owen Belton. Lost Action was the winner of the Alcan Performing Arts Award for Dance 2006.
"Lost Action ...is a major work of art ...another splendid success. Always, Pite's strength is how she works her ideas physically, exploring them in kinetic terms to make thrilling choreography."
/Kaija Pepper, The Dance Current/
/Kaija Pepper, The Dance Current/
