A svéd Nemzeti Örökség Bizottság munkatársnője négy viking kori svéd temetőben 557 csontvázat elemzett és azt találta, hogy a férfiak egytizede felső fogsorán vízszintes bevágásokat viselt. A nők egyáltalán nem alkalmaztak hasonló mintát, emiatt a kutatónő úgy sejti, a viking harcosok társadalmi vagy katonai rangját jelölhette a különös fogcsiszolás.
A fogzománcba párosával vagy hármasával viszonylag mélyen bevésett jelek pedig rendkívül precíz kivitelezésűek. Valószínűleg kereskedők vagy harcosok igyekeztek ilyen módon jelölni, hogy mennyire bírják a fájdalmat. A svéd kutatónő publikációja szerint a fiatal férfiak csontvázai komolyabb sérülés nyoma nélkül feküdtek a sírban.
Valójában tehát korántsem világos, hogy mit jelöltek a fogba vájt jelek. Ugyanakkor a kutatás feltárta a fogtömés első bizonyítható nyomát Európában. Bár Amerika területén 800 és 1050 körül már bevett gyakorlatnak számított a fogtömés, a hasonló korú viking csontvázak felvetik annak lehetőségét, hogy a vikingek kirajzásaik során sajátították el fogtechnikai ismereteiket.
Caroline Arcini reményei szerint a jövőben régészeti leletek szisztematikus elemzése alapján kideríthető, hogy a fogtechnikai gyakorlat honnan eredt és miként terjedt el. Kutatásainak eredményét az American Journal of Physical Anthropology (DOI: 10.1002/ajpa.20164) legújabb számában tett közzé.
