Bács Emese: Nóra vásárolni megy II (2021)
Bács Emese festményei az utóbbi években a recycling és az upcycling szemléletében születnek. Jellemzően városi témába helyezve jelenít meg személyes történeteket, amelyeket hétköznapi szemlélődései ihletnek. A Nóra vásárolni megy II című alkotás összetett látképet mutat a hátnézetben ábrázolt személy szemszögéből: a nagyváros építészeti és közlekedési jellegzetességei elevenednek meg. A kompozíció különlegessége az, hogy az alkotó a készítése során a hagyományos értelemben vett festészeti eljáráson túl különféle talált, többnyire kidobásra ítélt tárgyakat is felhasznált, például gyógyszereslemezkéket, szívószálakat, zsinegeket vagy akár kődarabokat. Nem ritka, hogy maga a hordozó is újrahasznosított anyag. Bács képépítő elemként új értelmet ad a mások által már haszontalannak vélt tárgyaknak, és hosszabb élettartamot biztosít nekik a műalkotásaival.
Csáki Róbert: Arborétum (2021)
Csáki Róbert talányos jeleneteket fest meg a vásznain. Az Arborétum címűn rokokó jelmezben ábrázolt, elmosódó alakokat láthatunk. A kép elképzelt, álombeli jelenetének összerakása a néző fantáziájára van bízva. Éppúgy játszódhat történelmi korban, mint irodalmi alkotásban. A növényi részletek hangsúlyos szerepet kapnak, és romantikus, édeni hangulatot keltenek. Csáki festményén semmi sem konkrét vagy egyértelmű. Más és más lehet attól függően, hogyan értelmezzük, milyen lelkiállapotban tanulmányozzuk.
Bereczki Kata: P-08 (2021)
Berecki Kata mindennapos jeleneteket ábrázol festményein, amelyekhez a maga emlékeivel a néző is könnyedén kapcsolódhat. Az erősen hangulatidéző kompozíciókon jellemzően arctalan emberek kapcsolatai elevenednek meg. Az arcvonások hiánya tered ad annak, hogy a személyeket mindenki maga helyettesítse be. Nincsenek kapaszkodók, amelyek a képek üzeneteit egyértelművé tennék. Élénk színhasználattal dolgozik, amely leginkább a ruházat jellegzetességeit emeli ki. A P-08 című kompozíció nyári vitorlázást mutat be, amely tengerparton és a Balatonnál is játszódhat. Az alakok helyére gondolatban magunkat és ismerőseinket helyettesíthetjük be. A jelenetet nézegetve emlékezhetünk és fantáziálhatunk, sőt akár egy forgatókönyvíró szerepébe is képzelhetjük magunkat, és további képkockákkal egészíthetjük ki a nyári történetet.
Zoltai Bea: Szüntelenül átrendeződő egymásért mozdulás (2021)
Zoltai Bea munkája egy erdei látkép kiragadott nézete. A cím azonban többet sejtet, mint ami a látványból következne. Az aprólékos, részletgazdag kidolgozás nemcsak a növényvilág sokszínűségét mutatja meg, hanem azt az összetett létezésformát is, amelyet a fák vagy a flóra és az erdőt látogató találkozása hoz létre. Az apró rovarok, a mohás felületek és a víz jelenléte éppolyan hangsúlyos, mint a törzsek szerkezete. A kompozíción olyan energiák is megelevenednek, amelyek első látásra nem tudatosulnak a nézőben. Arra a jelenségre is rávilágít, hogy a sokféle természeti elem hozzájárul egymás létezésének biztosításához.
Verebics Ágnes: GlobeFace (2021)
Verebics Ágnes festményein rendszeresen ábrázolja önmagát, máskor pedig emberi jellemvonásokkal ruház fel más élőlényeket, például állatokat. A karakterek tulajdonságait leginkább a tekintetek szuggesztív ereje érzékelteti. A GlobeFace című alkotás utalásai nagyon aktuálisak és elgondolkodtatók. A megfestett arc, vagyis az ábrázolt egyén összenyomni látszik a földgolyót, amelynek leginkább a két pólusa szenved károkat a rá nehezedő súly alatt. A kép megmutatja, hogy az emberek tettei milyen károkat képesek okozni a Föld ökoszisztémájában. Ennek egyik leglátványosabb és legérzékelhetőbb példája a sarkkörök pusztulása. Mi magunk vagyok azok, akik a döntéseinkkel meg tudjuk zavarni a Föld eddigi egyensúlyát. Mi magunk hatalmasodunk el a bolygón, de mi vagyunk azok is, akik képesek lehetnek enyhíteni a jelenlegi károkat. A festmény az egyén felelősségét hangsúlyozza azáltal, hogy az embert arccal és tekintettel rendelkező elnyomó erőként ábrázolja. Az önarckép kifelé néző tekintete azt a kérdést veti fel, hogy létezhetünk-e egyáltalán a Földön kívül. Hová fordulhatunk, ha eltiporjuk saját életterünket? A felelősség a miénk.
Verebics Katalin: Töredékek
A Töredékek című kompozíció tondóformába helyezett képmozaik, amelyen archaikus képelemekkel keverednek a művész önábrázolásának részletei. A kör alapforma már önmagában is ókori és reneszánsz művészeti korszakokra utal. A kiragadott kőszobor és az emberi test elemeinek darabkái egységet alkotnak. A festményen összemosódik a múlt és a jelen, a női és a férfi princípiumok. Verebics Katalin az utóbbi években visszatérően foglalja kompozícióiba múzeumi élményeit, amelyek sajátos emberitest-ábrázolásaival kapcsolódnak össze.
Az aukció katalógusának műtárgyaira április 1-je és 30-a között, online, az artotek.hu oldalon lehet licitálni.
Nyitókép: Csáki Róbert: Arborétum (részlet)
