Versailles viharos múltra tekint vissza. 1623-ban még csak szerény vadászpavilon volt, majd fokozatosan a mindenkori királyok pompás rezidenciájává vált. Az 1789-es forradalom alatt kincseit részben megsemmisítették, de I. Napóleon még ott töltötte a nyarakat.
Helyrehozataláért azonban még az utána következő Bourbon királyok, XVIII. Lajos és X. Károly sem tettek semmit. Végül 1830-ban Lajos Fülöp a nemzetnek ajándékozta azzal, hogy "váljon Franciaország minden dicsőségét bemutató" múzeummá. A dicsőség azonban egy ideig még késett.
A palota-együttes az 1871-es porosz-francia háború idején kórházként működött, majd I. Vilmos császár a tükörtermet választotta a második német birodalom kikiáltásának színhelyéül. Revansot a franciák 1919-ben vehettek, amikor ugyanebben a galériában írták alá a "Versailles-i szerződéseket".
A sok hányattatás otthagyta nyomait a palotán. A 73 méter hosszú, 17 nagy ablakos "tükörterem" falain repedések keletkeztek, a mennyezet beázott, Charles Lebrun híres falfestményeinek színei megfakultak, a 357 tükör elhomályosult. Az az évi három millió ember, aki odalátogatott, már csak halvány másolatát láthatta annak a csodálatos szépségnek, amelyet XIV. Lajos 1686-ban elképzelt, hogy elkápráztassa a sziámi királyt.
A kastélyban dolgozó munkások a 3 év alatt, 15,6 millió dollárért (3 milliárd forintért) varázsolták újjá a termet. Bár az állványozás még mindig áll, a szakemberek már csak az utolsó simításokat végzik, hogy aztán nyártól újra fogadhassák a látogatókat. A restaurátorok a felújítás során sikeresen tüntették el az előző felújítások káros nyomait is, így például végre látható vált a két kártyázó gyereket bemutató, illetve egy gyöngyökkel teli ládát ábrázoló, korábban diszkréten lefestett kép is.
