Hans van Manen táncművészeti pályája 18 éves korában a neves litván-dán alkotó, Sonia Gaskell társulatánál kezdődött. Egy évvel később a Holland Opera Baletthez csatlakozott, ahol 1957-ben mutatkozott be egyik első koreográfiájával. Az 1960-as évben táncosként alapító tagja volt a hágai Holland Táncszínháznak, ahol 1961 és 1971 között művészeti vezetőként tevékenykedett. Két év szabadúszás után 1973-ban a Holland Nemzeti koreográfusa lett, de mindkét társulatban dolgozott rezidens koreográfusként is. Hans van Manen több mint hat évtizedes pályafutása alatt százhúsznál is több balettet készített. Koreográfiáit a világ minden pontján nagy megbecsülés övezi, a kritikusok munkáiban a világos, mégis kifinomult szerkesztést, az erotikus feszültséget és a stiláris egyszerűséget méltatják, ezért vannak, akik Balanchine utódaként, mások a tánc Mondrianjaként jellemzik őt. Darabjai olyan rangos együttesek repertoárján szerepelnek, mint a Mariinszkij Balett, az angol Királyi Balett, a Bécsi Állami Operaház Balettegyüttese, a Stuttgarti Balett, a Királyi Dán Balett, az American Ballet Theatre vagy a Kanadai Nemzeti Balett.
Az idén 85 éves mester munkásságát a nemzetközi táncélet számos rangos kitüntetésével jutalmazták az évtizedek során, megkapta többek közt a legkiválóbb koreográfusoknak odaítélt Sonia Gaskell-díjat, a társadalmi és kulturális élet legjobbjainak kijáró Erasmus-díjat, a moszkvai Benois de la Danse balettverseny életműdíját és a Német Táncdíjat is. Pályafutása 35. évfordulója alkalmából koreográfusi érdemei elismeréseképp Beatrix holland királynő lovaggá ütötte.
A Müpában október 20-án debütáló LOL-est van Manen legismertebb és legsikeresebb koreográfiáiból szerepeltet hármat. Az 1982-es Trois Gnossiennes Erik Satie francia zeneszerző alkotására készült pas de deux, amely a melankolikus zongoramuzsika által ihletve mesél a férfi-nő kapcsolat összetettségéről, ahol a megbúvó feszültségek helyét fokozatosan a beletörődés és a harmónia veszi át. A duett női szerepét van Manen eredetileg Aradi Mária világhírű balerinára, a Holland Nemzeti Balett egykori vezető szólistájára álmodta, aki balettmesterként előbb Amszterdamban, majd hosszú ideje már Budapesten adja át tudását az őt követő nemzedéknek. A holland koreográfus művei közül talán a legnépszerűbbnek számít az 1977-es 5 tangó, ami egyben tisztelgés is a műfajt forradalmasító argentin zeneszerző, Astor Piazzolla munkássága előtt. A páros koreográfiákban a klasszikus balett eleganciája és mértéktartása ötvöződik a tangó elfojtott szenvedélyével, megragadva van Manen alkotói tevékenységének esszenciáját.
Az estet Hans van Manen 1989-es Black Cake című, szarkasztikus humorú koreográfiája zárja, ami a műsor címének ihletadója is egyben. A Holland Táncszínház megalakulásának 30. évfordulójára készült, öttételes alkotás helyszíne egy társasági esemény, ahol fokozatosan bújnak a felszínre a társadalmi kötöttségek és az illem által leplezett férfi-női viszonyok, mígnem a fináléban az elfogyasztott italok hatására a jólneveltség külsőségei ellenállhatatlanul szórakoztató jelentekben foszlanak szét. A kettős és hármas szereposztásban látható koreográfiákban a Magyar Nemzeti Balett művészei közül Balaban Cristina, Cheprasova Elizaveta, Felméry Lili, Földi Lea, Pap Adrienn, Popova Aleszja, Sarkissova Karina és Tanykpayeva Aliya, valamint Balázsi Gergő Ármin, Kekalo Iurii, Lagunov Ievgen, Leblanc Gergely, Majoros Balázs, Radziush Mikalai, Rónai András József és Timofeev Dmitry látható szóló szerepben.
Az LOL októberi bemutatója a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében, míg a produkció januári előadásai a Nemzeti Táncszínházzal együttműködésben láthatók a Müpa Fesztivál Színházában.
