Seres Tamás rendezésében, Hámori Gabriella előadásában tekinthették meg az érdeklődők Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós közös életének egy igen hosszú fejezetét február 6-án a Várkert Bazárban. A napló, mely 1935 és 1946 között íródott, bemutatja szerelmük történetét, annak jó és rossz oldalát, de képet kapunk a 20. század egyik legsötétebb korszakáról: a II. világháborúról és annak borzamairól, főként a nők helyzetéről és az őket ért sérelmekről. Gyarmati Fanni naplója nemcsak a saját életükre reflektál, hanem a korra és a kor írótársadalmára is, így hatalmas társadalomtörténeti értéke van. Hámori Gabriella estje folyamán minimális kellékek és díszlet segítségével ? mely csupán egy villanykörte, egy zongoraszék, illetve egy lekváros kenyér volt egy pohár vízzel ? igyekezett visszaadni a házaspár szerelmi életét és a Gyarmati Fannit ért traumákat. Mert hiába a szinte tökéletes kép a költőről és feleségéről, az idilli szerelmük történetéről, valójában ők is csak emberek voltak, akiknek ugyanúgy megvoltak a hibáik, mint bárki másnak. Ugyanúgy veszekedtek, bizonytalankodtak, sírtak, szerettek, és nagyon sokat szenvedtek is.
Felolvasás egy szál villanykörte alatt
Az előadás nem lineárisan kezdte meg a napló feldolgozását, nem 1935-tel indított, hanem 1946-tal, amikor Fanni azonosítja Radnóti Miklós maradványait. Illetve inkább csak próbálja, hiszen egyetlen lábszárcsontból ezt aligha lehetett megtenni, sőt miután átadták neki a hagyatékot ? egy barna papírzacskóban, amelyet spárgával kötettek át, mintha nem is tudták volna, mekkora értéket adtak oda Gyarmati Fanninak ?, sem volt teljesen biztos abban, hogy férje meghalt. Ezután hirtelen váltás következett az előadásban ? mondhatni újra elkezdődött a darab ?, másodszorra már lineárisan visszaadva az eseményeket.
Az újrakezdéskor 1935-ben jártunk, Fanni fél évvel az esküvőjük előtt kezdett naplót vezetni, mint maga írja: egy nagyon kedves ismerősüktől, Gyarmati Lászlótól kaptak egy üres könyvet, amelybe ? kezdetben csak saját, belső használatra ? elkezdte lejegyezni a mindennapjaikat. A napló tizenegy évet ölel fel, ezt pedig nagyon nehéz visszaadni egy másfél órás előadásban, pláne, ha még a kellő hatást is szeretné elérni a rendező és a színésznő. A körülmények adottak voltak a katarzishoz, hiszen a napló önmagában megrázó olvasmány, ha pedig ezt egy teljesen sötét előadóteremben felolvassák egy szál villanykörte alatt, egy-két könnycsepp is kicsordul az ember szeméből még akkor is, ha semmi érzelmet nem látunk az előadó arcán. Hámori Gabriella estjében voltak érzelmek, kitörések, de minden szinte egy hangszínen történt (néhol botlott a szöveg is), ezáltal pedig kissé szétesettnek tűnt az egész előadás. Ez csalódásra adhatna okot, ha a közönség Hámori Gabriella miatt ment volna el a rendezvényre, de az igazság az, hogy sokkal inkább érdekelt mindenkit Gyarmati Fanni személye, aki mintha maga is ott lett volna a nézők között, és hallgatta volna, hogy Mikkel milyen boldogok is voltak egykoron.
A napló
Nagyon erőteljes írásról van szó. Nemcsak hihetetlenül őszinte, de pontosan, néhol már-már túl tárgyilagosan írja le a történteket Gyarmati Fanni. Azt, hogy mennyire alávetette magát Miknek ? így becézte Radnótit naplójában ?, mennyire nem számított semmi más, csak az, hogy ő írjon, és sokat írjon ? mert Fanni szerint nem írt eleget ?, hogy miként fogadják majd Mik írásait, a háború közeledtével pedig mennyire nehezítik meg a publikálást. Mindemellett a kortás költőkről, írókról is árnyaltabb képet kapunk, többe között József Attila haláláról, és arról, hogy Fanni mit gondolt az ő költészetéről, mennyire mesterkéltnek gondolta azt. A művészvilágon és a költők életén kívül emberibb történetek is megjelennek a párral kapcsolatban. Gyarmati Fanni kendőzetlenül ír vetéléseiről, és közben arról, mennyire vágyott egy gyermek után, az után, hogy anya legyen, melyért Mik megvetette, hiszen sokszor ők maguk sem tudtak mit enni, napról napra éltek. Mi lett volna, ha még egy gyerekről is gondoskodniuk kellett volna? Felvetődött Gyarmati Fanniban az a gondolat is, hogy egy ilyen kegyetlen világban talán nem is érdemes szülni. Már 1937-ben a háborúról írt, arról, hogy tudja, milyen borzalmak várnak rájuk, tudja, mi fog történi Radnótival, megálmodta azt. Kendőzetlenül beszélt arról is, Mik hogyan flörtölt Beck Judittal, ez mennyire felkavarta őt, és arról is, neki milyen fellángolásai voltak, kezdetben mennyire bizonytalan volt a szerelmét illetően, amely később mégis a legmélyebb és a legigazabb szerelembe fordult át azzal, hogy ?megasszonyosodott? ? ahogy ő fogalmazott.
?Olyan elmondhatatlan, húsomba, csontomba, velőmbe ható fájdalom az, hogy nincs mellettem, egyedül vagyok, nélküle vagyok, hogy ezt nem lehet leírni, kifejezni[?] (1945. január 28.)?
A legmegindítóbb azonban az, ahogyan szinte sztoikus nyugalommal írja le, hogy a háború alatt, amikor bujkálnia kellett vidéken, megerőszakolták a ?felszabadító? orosz katonák, nem is egyszer. Azonban akkor sem számított semmi, csak az, hogy Miklós éljen és újra együtt lehessenek. Ez az odaadás, ez a teljesen alárendelés az, amely igazán megindítja nemcsak az olvasót, de azt is, aki beült Hámori Gabriella estjére úgy, hogy nem olvasta a naplót. Ez a fajta alávetettség, ragaszkodás, szerelem Gyarmati Fanni részéről annyira erősen áthat a szövegből, hogy akár egy elsős kislány is olvashatta volna, akkor is mindenki érezte volna: ez tényleg különleges kapcsolat volt két ember között, mely közé befurakodott a történelem. Gyarmati Fanni a napló írását 1946. szeptember 9-én fejezte be, ezt követően többé nem írt Miklósról, nem vett részt a vele kapcsolatos megemlékezéseken és elzárkózott a nyilvánosságtól, olyannyira megviselték a történtek.
Gyarmati Fanni 2014. február 15-én halt meg 101 évesen, és mindvégig Radnóti Miklós özvegye maradt.
Fischer Viktória
