Ünnepi beszédében Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója kiemelte: szép hagyomány, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködik a Móricz-ösztöndíj lebonyolításában, megszervezésében, átadásában. Már 45. alkalommal adják át a Móricz-ösztöndíjakat ? említette meg, majd hozzátette, nagyon szép eredmény, amit a számok mutatnak, hiszen az idei évben 111 pályázó közül először 32, majd 21 jelöltből választották ki a 13 győztest. Többé-kevésbé mindenki számára ismerősek lehetnek az eddigi ösztöndíjasok nevei, ?és én nagyon remélem, hogy közülük sokan részt fognak majd venni nemcsak a múzeum munkájában, hanem abban az irodalmi élet egészére kiterjedő tevékenységben, ami a PIM termeiben zajlik? ? mondta el Prőhle Gergely, utalva arra, hogy a mostani díjazottak közül várhatóan sokan segítik majd a Petőfi Irodalmi Múzeum munkáját.
Dr. Hóvári János, a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója beszéde kezdetén kifejezte, mennyire örül, hogy ismét Móricz-ösztöndíjakat adnak át és ezzel segítik a fiatal magyar íróvilágot, hogy újabb lehetőségekhez jusson. ?Az író, költő közösségi ember, akkor is, ha elefántcsonttoronyban él, gyakran a képzeletében.? A közösségi létezés mégis fontos. Szerencsére egyre többen ismerik fel a közösség megtartó erejét. Ennek látszólag ellentmond az, hogy az irodalomban újra a személyesség tarol és a magánmitológiák törnek előre ? tette hozzá dr. Hóvári János, majd hangsúlyozta: nagyon hiányzik az irodalom témái közül a történelem, pedig a történelmünk a kiterjesztett személyes múltunk, mellyel foglalkozni kell. Ismerve több nép kultúráját, megállapíthatjuk, hogy ?a történelem feldolgozásának újabb reneszánszát éljük szerte Európában?. A történelem hosszú távra adhat témát az alkotóknak ? emelte ki dr. Hóvári János. Azt is megállapította: sok írónál és költőnél előfordult már, hogy kiapadt a kút és egy idő után abbamaradt a publikálás, hiszen a személyes élmények idővel nem nyújtanak elég termékeny táptalajt.
?Keressék a kapcsolatot egymással, ismerjék meg egymás munkáit akkor is, ha nem ugyanahhoz az írókörhöz, írószervezethez tartoznak. A vers, a próza legyen közös nyelv az eltérő gondolkodásmódú emberek között is. Emellett tartsák szem előtt, hogy a magyar irodalmi örökség egy és oszthatatlan, nem lehet szétszedni különböző szekértáborok szerint.? A díjazottak nagy része szövegpublikáló szerző, legtöbbjüknek már önálló kötete is van, van köztük irodalomtörténész és egyetemi tanár is. A díj lehetőséget ad számukra egy anyagilag kiegyensúlyozottabb évre és arra, hogy koncentráltabban figyelhessenek megírandó művükre ? mondta el dr. Hóvári János, majd arra intette a leendő ösztöndíjasokat, hogy tervezzék meg kötetük sorsát és tartsák szem előtt a marketing kérdését is, vagyis azt, hogyan tudják felépíteni saját magukat.
A Móricz-ösztöndíj, akárcsak a többi alkotóművészeti ösztöndíj hozzásegíti az alkotókat ahhoz, hogy a művészeti világban előbbre jussanak. A MANK több helyen is szorgalmazta, hogy emeljenek az ösztöndíj összegén, és reméljük, hogy nyitott kapukat döngetünk ezzel a tervünkkel ? árulta el dr. Hóvári János, majd azt is elmondta: minden ösztöndíjast szeretettel várnak Szigligetre, ahol egy-egy hetet tölthetnek alkotással, kikapcsolódással. Fontos, hogy az új nemzedék megismerje a szigligeti alkotóház világát ? hangsúlyozta.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által finanszírozott szépirodalmi, kritikai, szociográfiai vagy irodalomtörténeti munkák létrejöttét támogató ösztöndíj összege havonta 100 ezer forint egy éven keresztül. Az ösztöndíjra olyan szerzők pályázhattak, akik 1981. január 1. után születtek, és már eddig is színvonalas médiumokban publikáltak. Az idei évben is tizenhárom fiatal író, irodalmár vehette át a Móricz-ösztöndíjat:
Dékány Dávid
Hermann Veronika
Juhász Tibor
Makai Máté
Nagy Márta Júlia
Pataki Viktor
Sepsi László
Szarka Károly
Tóth Tünde
Závada Péter
Horváth Előd Benjámin
Lengyel Zoltán
Dr. Varga Zoltán
Az esemény zárásaként az előző évi ösztöndíjasok átadták a stafétát, megosztották tapasztalataikat és felolvastak készülő írásaikból. Turi Tímea elmondta: nagyban segítette munkáját az ösztöndíj, hiszen a kutatási terv biztosítéka annak, hogy jobban átlátja, milyen lesz a készülő kötet. Turi Tímea elárulta, hogy már az előző, Dolgok, amikről nem beszélünk című kötetében is az emlékezet és a felejtés kérdésével foglalkozott, és a mostani, Anna visszafordul című munkájában is ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, ám ebben a műben a felejtés kerül előtérbe. A szintén tavalyi ösztöndíjas Hevesi Judit hangsúlyozta: a tabu fontos kérdés az irodalomban, őt ezzel kapcsolatosan pedig az érdekli leginkább, hol húzódik az a határ, ahonnan már érdemes hallgatni. A fiatal ösztöndíjasok mindketten szerkesztőként és szerzőként is alkotnak, melynek kapcsán megjegyezték: szerepzavar egyszerre szerkesztőnek és írónak lenni, de alázatra tanítja az embert, ami nagyon fontos.
A tavalyi ösztöndíjasok közül Novák Zsüliet készülő, Sárgarigó darázsfészek, nem is asszony, ki nem részeg című regényéből olvasott fel egy részletet és elmondta: minél többet ír a szöveghez, annál kevésbé érzi azt, hogy kész van. E megállapításával Molnár H. Magor és Németh Ákos alkotótársai is egyetértettek, akik kiemelték: az élet folyton átírja a kötettervet, azért valóban helytálló a megállapítás, miszerint minél többet dolgoznak egy művön, annál kevésbé érzik, hogy közelednek az út végéhez. Molnár H. Magor megemlítette, hogy ha betesz egy verset a kötetébe, akkor egész biztos, hogy kettőt ki fog húzni. A tavalyi ösztöndíjasok beszélgetése valóban staféta-átadás volt, felolvasásuk pedig ékes bizonyítéka annak, hogy az irodalom virágzik.
Tóth Eszter
Fotó: Csákvári Zsigmond
